Hogyan lett Erzsébet királynővé egy fa tetején?

Forrás: Facebook.com/Windsorék - A Brit Királyi Család

71 éve, ezen nap reggelén, 7 óra 30 perckor, VI. György király, Erzsébet királynő apjának inasa, James McDonald előkészítette a király fürdőjét és reggeli teáját. A személyi inas azonban, amikor a függönyöket széthúzta, Maurice Watts komornyikkal együtt tudta, hogy valami komoly baj van. Orvost hívtak, aki megerősítette, hogy a király álmában, 2:45 perc körül hunyt el.

A „Hyde Park Corner” jelszó, amelyet György király halála esetén használtak, életbe lépett, és Sir Winston Churchill miniszterelnököt, a király anyjával, Mária királynéval együtt, azonnal értesítették, írja a Windsorék – Brit Királyi Család Facebook oldal. A korabeli hírügynökségek 10:45, a BBC pedig 11:15 perckor közölte a lesújtó híreket. Nem sokkal később, délben, félárbócra eresztették a zászlókat.

Mindeközben, 6400 kilométerrel arrébb, Kenyában, Erzsébet és Fülöp, akik ekkor már pontosan öt éve voltak házasok, megérkeztek a Treetops Hotelbe, amely egy hatalmas gumifa ágai közé épült. Amikor leszállt az est, azzal foglalatoskodtak, hogy elefántokat és orrszarvúakat figyeljenek meg, amelyek a kilátó alatti itatóhelyen gyülekeztek. A fotózásért és filmezésért rajongó Erzsébet, apjától kapott kamerájával, lelkesen rögzítette az eseményeket. A társaság viszonylag későn feküdt le, azt tervezve, hogy hajnalban felkelnek, és a napfelkelte után, folytatják a vadon élő állatok megfigyelését. E néhány nyugodt óra alatt, 1952. február 6-án, kora reggel, 2:45 perc körül, VI. György király álmában a jobb létre szenderült.

A háromórás időeltolódás miatt Erzsébet és Fülöp zavartalan napra ébredt. Szalonnát és tojást reggeliztek, pisztrángra horgásztak a Sagana-patakban, az Outspan Hotelben elköltötték ebédjüket, majd 30 kilométernyi utazást követően megérkeztek a kenyai néptől és kormánytól nászajándékba kapott Sagana Lodge-ba.

A király halálhírét kódolt üzenetben küldték Sir Winston Churchill miniszterelnök londoni irodájából, a kormányzó nairobi rezidenciájára, de a kódkönyv egy széfbe volt zárva, és a kormányzó, az egyetlen ember, akinek kulcsa volt hozzá, éppen a tengerpartra utazott, kénytelenek voltak tehát szó szerint leírni: „A király halott.”

„Természetesen a saját nevemet”

Tekintettel arra, hogy Afrikán belül, valamint a kontinens és a Brit szigetek között is hatalmas a távolság, a technika hiányában, külső kommunikáció gyakorlatilag nem is létezett, így csak akkor értesülhettek VI. György haláláról, amikor egy helyi újságíró telefonon megkérdezte Martin Charterist, a hercegnő magántitkárát, hogy igazak-e a híresztelések. A férfi, miután Londonból több diplomatától is megerősítést nyert, először a párral tartózkodó Michael Parker parancsnokot, Fülöp magántitkárát értesítette, aki miután délutáni szunyókálásából felébresztette a Herceget, közölte vele a lesújtó információkat. A visszaemlékezések szerint „úgy ült ott, mint akit villámcsapás ért”.

Hitvese feladata volt, hogy közölje a királynővel apja halálhírét. „Háromnegyed egykor, felvitte a kertbe, és fel-alá sétáltak a gyepen, miközben ő csak beszélt és beszélt és beszélt.” Martin Charteris nem sokkal később megérkezett. „Felegyenesedve ült, teljesen elfogadva a sorsát” – mondta az új királynőről. Apja úgy döntött, hogy VI. György lesz, nem pedig Albert király, de amikor feltették neki a kérdést, hogy milyen uralkodói nevet választana, Erzsébet a következő, azóta híressé vált választ adta: „Természetesen a saját nevemet – mi mást?”.

A továbbutazás előkészületeit azonnal félbehagyták, és a figyelmet az államügyekre fordították. Charterist bízták meg a lepecsételt trónralépési dokumentumok felbontásával és előkészítésével, amelyeket a király betegségének súlyossága miatt elővigyázatosságból vittek magukkal az útra. Gyászruhákat szállítottak Mombasából; táviratokat fogalmaztak meg és küldtek kenyai vendéglátóinak, valamint az őt Ausztráliában és Új-Zélandon váróknak, és leveleket írtak édesanyjának és húgának. Amikor eljött a távozás ideje, Elizabeth kérte, hogy ne készítsenek róla fényképeket, amit az újságírók tiszteletben tartottak.

Az újdonsült uralkodó egy nappal később, február 7-én, délután fél ötkor érkezett meg Londonba.

A Treetops hotel az 1950-es években szinte teljesen megsemmisült, hiszen nem sokkal az uralkodónő látogatása után gerilla-támadás érte. Jóllehet, a hotelt pár évvel később egy terebélyes gesztenyefa tetején ismét felépítették, a közelmúltban, a koronavírus-járvány következtében végleges bezárására kényszerültek.