A kihalt dinoszauruszokat már nem tudjuk visszahozni, de a mamutokat lehet

A kihalt fajok között nincsen olyan, ami vetekedhetne a dinoszauruszok népszerűségével. Ezek a különleges állatok már sokak fantáziáját megmozgatták az évek során, számtalan történet született arról, “mi lett volna, ha…”. A legismertebb persze az 1993-as Jurassic Park, ami után nem is tűnt olyan lehetetlennek, hogy valamikor a jövőben újra dínók élhetnek közöttünk, a dolog ennél viszont egy fokkal bonyolultabb.

A Unilad cikkében egy amerikai kutató, Dr. Beth Shapiro, aki egy kihalt állatok visszahozásával foglalkozó vállalatnak, a Colossal Biosciences-nek dolgozik, meglepően kézenfekvő magyarázatot ad a felvetésre.

Mi maradt a dinoszauruszokból?

Az alapvető probléma a DNS-ben keresendő, vagyis pontosabban abban, hogy nincs olyan DNS, amivel bármit is lehetne kezdeni. A dinoszauruszok körülbelül 65 millió éve haltak ki, a legrégebbi DNS, amit eddig találtak pedig csupán 1-2 millió éves. Természetesen még így is elképesztő nagyságrendekről van szó. A DNS általában 10-20 ezer év alatt bomlik el, ami szintén soknak tűnik, de ezzel sajnos a dinoszauruszok esetében nem vagyunk kisegítve.

Úgy tűnik, dinoszauruszokkal tényleg csak a múzeumokban találkozhatunk
Forrás: Depositphotos

De mi a helyzet a mamut feltámasztásával?

Joggal merül fel a kérdés, hogy akkor miért van létjogosultsága annak, hogy kutatók már hosszú ideje dolgoznak más kihalt állatfajok, többek közt a gyapjas mamut “feltámasztásán”. A Colossal Bioscience például a mamut mellett az erszényesfarkas és a dodómadár rekonstruálásán dolgozik. Utóbbi kettőnél könnyebb dolguk van, hiszen ezek a fajok még nem is olyan régen fellelhetőek voltak a természetben. A mamutok persze már jóval korábban pusztultak ki, de még így is van egy lényeges különbség a dinoszauruszokhoz képest: míg utóbbiaknál évmilliókról van szó, a gyapjas mamut csupán 4000 éve halt ki.

A gyapjas mamut “feltámasztása” egyelőre nincs kizárva
Forrás: Depositphotos

Ez persze korántsem jelenti azt, hogy egy ilyen mutatvány gyerekjáték. Meg lehet próbálni a legközelebbi rokonfaj genomját megfelelően módosítani, de a hiányzó tulajdonságokat, például a hideghez való alkalmazkodást már nehezebb lenne “kipótolni” egy hétköznapi elefánt esetében. A projekten dolgozó emberek hasonló technikát alkalmaznak, mint a 90-es években, amikor először sikerült klónozni Dolly-t, a bárányt, azonban tisztában vannak azzal is, hogy teljesen egyező példányokat nem feltétlen tudnak létrehozni. A hideghez való alkalmazkodás mellett a másik nagy kihívás egy megfelelően funkcionáló anyaméh létrehozása lesz.

Ahogy a CNN írásából is kiderül, a kihalt fajok feltámasztását egyébként nem csupán tudományos kíváncsiság és ambíció vezérli. A mamutok esetében ezek a genetikailag módosított, “feltámasztott” állatok kulcsfontosságúak lehetnének a sarkköri tundra-ökoszisztéma egyensúlyban tartásához.