A hazugságvizsgáló feltalálójának megdöbbentő története, aki megbánta az alkotását

Az 1920-as évek Amerikája a bűnözés aranykorának számított, ahol az alvilági bandák és a szesztilalom uralkodása jellemezte a társadalmi életet. Ebben a világban egy fiatal tudós úgy gondolta, hogy megtalálta a hazugságok felismerésének kulcsát.

John A. Larson, a modern hazugságvizsgáló egyik úttörője, abban a hitben fejlesztette ki a poligráfot, hogy az egyszer és mindenkorra igazságot szolgáltat majd. Azonban az évek során rádöbbent, hogy találmánya nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mi vezetett a hazugságvizsgáló megalkotásához, és hogyan vált az egykor reményteljes eszköz rémisztő igazságszolgáltatási eszközzé?

A poligráf születése: A hazugság felismerésének tudománya?

A hazugságvizsgáló feltalálásának előzményei messzire nyúlnak vissza írja a Smithsonian Magazine. Az ókori Kínában egészen furcsa módszereket alkalmaztak, például nyers rizst adtak a vádlott szájába kihallgatás során. Ha a rizs száraz maradt, az a bűnösség jele volt, mivel a szájszárazságot a hazugsággal összefüggő idegesség jeleként értelmezték. Az a gondolat, hogy a hazugság fizikai jelekkel kimutatható, nem új keletű, Larson már az 1920-as években úgy gondolta, megtalálta erre a legjobb megoldást.

John A. Larson, aki a Kaliforniai Egyetemen szerzett doktorátust élettanból, Berkeley városának rendőrségén kezdett dolgozni. A város rendőrfőnöke, August Vollmer hitt abban, hogy a tudományos módszerek segítségével az igazságszolgáltatás pontosabb és humánusabb lehet. Larson elképzelése az volt, hogy a poligráf, amely egyidejűleg méri a szívritmust, a légzést és a vérnyomást, megbízható eszköz lehet a hazugságok detektálásában. Az ötlet egyszerű volt: a hazugság fizikai reakciókat vált ki, amelyeket a gép érzékelni tud.

Illusztráció. Kiemelt kép: depositphotos.com

A gép bevetése: A poligráf, mint hazugságvizsgáló

Larson első prototípusa egy egyszerű, de hatékony eszköznek tűnt, amelyet 1921 tavaszán mutatott be. A gép, amit “kardiopneumo-pszichogramnak” nevezett el, hamarosan a média figyelmének középpontjába került. Az újságok „hazugságvizsgálónak” nevezték, és az ígérték, hogy minden hazudozót leleplez. Larson gépét hamarosan az egész országban elkezdték használni, és úgy tűnt, hogy a poligráf új korszakot nyithat az igazságszolgáltatásban.

Azonban a géppel kapcsolatban hamarosan felmerültek a kétségek. A poligráf nem volt olyan pontos, mint azt először gondolták. Larson maga is szkeptikus lett, amikor felfedezte, hogy a gép gyakran téved, és ártatlanokat bűnösnek, bűnösöket ártatlannak ítél. Az eszköz, amelyet eredetileg a rendőrségi brutalitás helyettesítésére szántak, sokszor téves eredményeket adott. A hazugság fizikai jeleit gyakran félreértelmezték, és a poligráf pontossága kérdésessé vált.

 A poligráf bukása és elterjedése

Bár Larson hamarosan felismerte találmánya korlátait, mások gyorsan átvették és továbbfejlesztették az eszközt. Az 1930-as években egy volt kollégája szabadalmaztatta a poligráf egy új változatát, amely a bűnüldöző szervekben széles körben elterjedt. A hidegháború alatt az amerikai kormány poligráf-tesztekkel próbálta kiszűrni a kommunista szimpatizánsokat és a meleg alkalmazottakat, akik az akkori társadalmi normák szerint veszélyesnek számítottak. Számos ártatlan ember vesztette el állását a pontatlan tesztek miatt, míg a valódi árulók, mint Aldrich Ames, sikeresen átverték a gépet.

Mi maradt a hazugságvizsgálóból?

John A. Larson végül orvosi diplomát szerzett, és élete hátralévő részében pszichiáterként dolgozott. A poligráftól azonban soha nem tudott teljesen elszakadni. Egy ponton azt mondta, hogy találmánya olyan, mint  “Frankenstein szörnye”, amelyet nem lehet irányítani vagy megállítani. Bár a poligráf használata az igazságszolgáltatásban fokozatosan visszaszorult, néhány állami és magánszerv még mindig alkalmazza bizonyos körülmények között.

A Smithsonian Intézet végül megmentette Larson eredeti poligráfját a pusztulástól, és ma a modern tudomány kiállítás egyik fő darabja. A gépet hosszú évek munkájával restaurálták, hogy újra bemutatható legyen, de ma már inkább egy történelmi relikvia, mintsem a jövő igazságszolgáltatásának alapja.

 A hazugságvizsgáló mítosza

Bár a poligráf létrejötte egykor forradalmi lépésnek tűnt, mára világossá vált, hogy az eszköz nem tud megbízható eredményeket produkálni. A hazugságok tudományos felismerése továbbra is kihívást jelent, és a poligráf inkább a múlt egy érdekes, de téves próbálkozása marad. John A. Larson maga is felismerte találmánya korlátait, és élete végéig sajnálta, hogy a poligráf ilyen széles körben elterjedt.

Érdemes elolvasni:

• A kém, aki kétszer halt meg, de egyszer sem igazán
• Ilyen volt az ókori gyógyítás – a spiritualitás, a természet és a tudomány keveréke

Kiemelt kép: depositphotos.com