Az ősi maja építmények egy titokzatos 260 napos naptárhoz igazodtak
Ez bizonyíték arra, hogy a mezoamerikai kultúrák évszázadokkal korábban használták a 260 napos naptárt, mint ahogyan azt korábban tudtuk.
Az ősi mezoamerikai kultúrák már jóval korábban használtak a Naprendszer ismeretén alapuló, összetett 260 napos naptárakat, mint azt korábban gondoltuk – írja az IFL Science. Annak megértése, hogy ezek a korai kultúrák hogyan tartották számon az időt, a korabeli írott források hiánya miatt nehézkesnek bizonyult. A kutatók azonban több száz szertartási építmény csillagászati tájolásának vizsgálatával felfedezték ennek a fejlett naptárrendszernek a használatát.
Egy új tanulmányban a régészek a légi lézeres LiDAR-szkennelésből származó adatokat vizsgálták. Ezek képesek voltak Közép-Amerika sűrű növényzetén átnézni, hogy felfedjék a rég elfeledett építmények jelenlétét. Az általuk átvizsgált 33 935 építészeti komplexum közül 478 olyan szertartási komplexum volt, amely az ősi olmék és maja civilizációkhoz tartozott az i. e. 1100 és i. sz. 250 közötti időszakban.
Ez volt az az időszak, amikor a mezoamerikai civilizációk gyermekkorukat élték. Az emberek kezdtek átállni az állandóan mozgásban lévő vadászó-gyűjtögető életmódról a kukoricatermesztés által táplált, letelepedettebb életmódra.
A komplexumok gyakran téglalap alakúak voltak, sík térrel, amelyet halmok, hosszúkás építmények és piramisok sora vett körül. Mint a korabeli mezoamerikai építmények nagy részét, az épületeket is gondosan úgy építették, hogy a Nap, a Hold, sőt a Naprendszerünk bolygóinak irányába igazodjanak.
A kutatás egyik ilyen helyszíne az Aguada Fénix, a maja terület egész prehispán kori történelmének legnagyobb épülete, amely a feltételezések szerint csillagászati megfigyelőplatformként szolgált.
Meglepő módon ez az új kutatás azt mutatja, hogy számos szerkezet a 260 napos év napfordulói, negyednapjai vagy holdciklusai szerint tájolódik. Például számos struktúra úgy helyezkedik el, hogy megfelel a 260 nappal elválasztott február 11-i és október 29-i napfelkeltéknek.
Ezek az eredmények az első egyértelmű bizonyítékot jelentik arra, hogy a maják legalább i. e. 1100-ig visszamenőleg kifinomult csillagászati ismeretekkel rendelkeztek. Ez egyben a 260 napos naptár legkorábbi ismert bizonyítéka.
A 260 napos ciklusban 20 nap neve egytől 13-ig tart, ami összesen 260 napos ciklust jelent. Ez egy olyan naptárrendszer, amelyről úgy vélik, hogy csak a mezoamerikai kultúrában létezik. Senki sem tudja biztosan, hogy miért használtak ennyi napot egy ciklusban, de az elméletek között szerepel valamiféle numerológiai jelentőség, mezőgazdasági ütemezés vagy akár az emberi várandósság ideje (mivel a 260 nap majdnem 9 hónap).
“A maják és más mezoamerikai csoportok számára különösen fontosak voltak a 20-as és a 13-as számok, amelyek az emberi testrészekhez, bizonyos istenségekhez és kozmikus szintekhez kapcsolódtak. Bár adataink nem elegendőek a 260 napos naptár eredetének eldöntéséhez, két alternatív forgatókönyv mellett szólnak, amelyek mindegyike a numerológiát és a rituálék ütemezését kombinálja” – írják a tanulmány szerzői.
Mindkét forgatókönyv a mezőgazdaságot és az évszakokat érinti, és a naprendszer ciklusainak meglehetősen fejlett ismeretét igényli. Figyelemre méltó, hogy a legtöbb struktúra februári és márciusi időpontokhoz kapcsolódik, a száraz évszak csúcspontjához. Ez volt az évnek azon időszaka, amikor a kertészek felszabadultak a szántóföldeken végzett munkájuk alól, és olyan tevékenységekben vettek részt, mint az összejövetelek, a kollektív rituálék és az építési tevékenység.
A kutatók szerint a 260 napos naptár elterjedése talán valamilyen módon összefügg a mezőgazdaság megjelenésével és azzal, hogy a kultúrák egyre jobban megértették a felettünk lévő égi birodalmat.
Az új tanulmány a Science Advances című folyóiratban jelent meg.
