A világ legnagyobb kialudt gejzírje négyszer nagyobb volt, mint a yellowstone-i Gőzhajó gejzír

Turisták futnak a kitörő Waimangu gejzír felé 1903-ban. A kép forrása: Cromwell Shepherd/Auckland Museum (nincs ismert szerzői jogi korlátozás).

A Waimangu gejzír képes volt 450 méter magasra iszapos vízáradatot zúdítani a levegőbe.

A 20. század elején mindössze négy éven át Új-Zélandon működött a Földön valaha látott legnagyobb és legerősebb gejzír – számol be az IFL Science. Rövid élete alatt a Waimangu gejzír drámai látványa mindenhonnan vonzotta a turistákat, és visszahozta az embereket egy olyan területre, amelyet azelőtt nemrég tragédia sújtott.

1886 júniusában a Tarawera-hegy katasztrofális vulkánkitörése elpusztította az akkoriban a „világ nyolcadik csodájának” tartott hegyet. Az Új-Zéland északi szigetén található Rotomahana-tó rózsaszín és fehér „teraszai” messziről vonzották a turistákat. A gőzhajóval, hintóval, kenuval és gyalogosan megtett hosszú utazás nem riasztotta el őket. A helyi māori emberek, akik fogadták a vendégeket, az első új-zélandi idegenvezetőkként váltak ismertté. De mindez megváltozott egy végzetes napon 1886-ban.

A kitörés ereje eltörölte a teraszokat, és egy geotermikus hasadékot vájt a tájba, amelyet ma Waimangu vulkanikus völgyként ismerünk. Ez a világ legfiatalabb vulkanikus völgye. Kevesebb mint 20 évvel később a völgy ébredezni kezdett.

1900 és 1904 között a Waimangu gejzír nagyjából 36 órás ciklusokban tört ki, homok-, sár- és sziklafolyamokat küldve az égbe, akár 450 méter magasra is. A gejzír sötét, mocskos vize adta a terület nevét: a „Waimangu” jelentése „fekete víz”. Hogy a Waimangu kolosszális méretei kontextusba kerüljenek: a Föld jelenlegi legnagyobb aktív gejzírje a Yellowstone-ban található Steamboat (gőzhajó) gejzír. Ez a 91 méteres magasságot is elérte – lenyűgöző, de eltörpül a fénykorát élő Waimanguhoz képest.

Bár sokan voltak kíváncsiak erre a geológiai látványosságra, a gejzír 1903 augusztusában tragikus módon emlékeztette a világot a pusztítás lehetőségére. Ebben az évben négy látogató meghalt, miközben a közelben túráztak. Ez a korabeli hivatalos dokumentum egy fényképet is tartalmaz, amelyen látható, hogy hol álltak a turisták (1. jel).

Egy hivatalos feljegyzés és fénykép a Waimangu katasztrófa után. A piros jelek a képen azt mutatják, hogy a turisták (1. jel) és az idegenvezető (2. jel) hol álltak a kitörés idején. A kép forrása:: Archives New Zealand via Flickr (CC BY 2.0)

Alfred Warbrick, az expedíciót vezető kormányfő kalauz a 2-es jelzésnél állt. A beszámolók szerint figyelmeztette a csoportot, hogy ne menjenek túl közel a gejzír pereméhez, de azok figyelmen kívül hagyták. Warbrick testvére, egy új-zélandi rögbi-válogatott, is az elhunytak között volt.

1904-re a gejzír aktivitása egyre kevésbé volt kiszámítható. Ugyanezen év novemberében a Waimangu gejzír ugyanolyan hirtelen, mint ahogyan elkezdte tevékenységét, be is fejezte azt egy utolsó kitörés után.

A gejzír látványát talán Dr. Humphrey Haines tudós felesége örökítette meg a legjobban, aki férjével 1900-ban egy kempingezésen vett részt, amikor elsőként látták a gejzír kitörését. Haines asszony 1901-ben azt írta:

„Hatalmas fekete vízoszlop lökődött felfelé, látszólag tömör testként emelkedve … Aztán egy pillanatra megállni látszott, de egy másik pillanatban a csúcsa kifelé tört, és egy tintaszerű vízfolyam száguldott lefelé, hogy találkozzon a havas hullámokkal, amelyek fenségesen gurultak felfelé.”

A csendes-óceáni tűzgyűrűben fekvő Waimangu-völgy környéke a vulkáni tevékenység által formált történelem minden jelét magán viseli. Itt található a világ legnagyobb hőforrása, a 200 méter széles Frying Pan-tó.