Miért gondoljuk, hogy a szfinx egy védelmező?
A szfinx egy érdekes, mitikus lény. A testét egy oroszlántól kölcsönözte, de madár-szárnyai vannak és kígyó-farka, a leggyakrabban pedig az egyiptomiakhoz kötjük, de a görög mitológiában is jelen vannak. Valójában gyakran különleges szerepet töltött be az ókori athéni sírok őrzőjeként.
Annak a szfinxszobornak, amely most a New York-i Met kiállításon látható, egyértelmű célja volt. Mégpedig az, hogy megvédje a nyughelyet a potenciális betolakodóktól. Éber ‘viselkedésével’ az Ancient Origins szerint magával ragadó, ugyanakkor veszélyes aurát áraszt. A nőalak arcképével díszített szobor a csábítás és a veszély metaforáját hivatott megformálni, ami maradandó jelképe annak, amelyet a szobor képvisel.
A túlvilág házőrzője a szfinx?
Az olyan mitikus lények, mint a szfinx, továbbra is megragadják a képzeletünket. Ezt tükrözi a kortárs kultúrában az olyan lények iránti rajongásunk, mint a vámpírok és a zombik, amelyek szintén kapcsolatban állnak a túlvliággal. Erős érzelmeket váltanak ki belőlünk, különösen a halandóságtól való félelmet. A szfinxek egy különös helyet foglalnak el ebből a szempontból, hidat képezve az élők és az elhunytak birodalma között. Az egyiptomi és görög kultúrában pedig nyugalmat biztosítanak azok számára, akik már nincsenek velünk.
Éppen a szfinx láttán nem a félelem akar hatalmába keríteni, hanem a csodálat, tükrözve a nagyszerű műalkotások volumenét, miközben megbízhatóságot sugároz.
Érdemes elolvasni:
