Lenyűgöző trükkel készítettek a sivatag közepén jeget már az ókorban is

Kr. e. 400-ban a perzsa mérnökök már elsajátították a jég tárolásának technikáját a sivatagban. Fotó: reibai/Wikimedia

A perzsa sivatag száraz pusztaságában felfedeztek egy zseniális ősi technológiát, a jakcsált, amely a jégkészítés kifinomult, Kr.e. 400-ra visszanyúló megközelítését mutatja be.

Ezek az Iránban elszórtan megtalálható építmények kezdetleges hűtőszekrényekként működtek, és olyan hűtőrendszert alkalmaztak, amelynek célja a jég egész éves megőrzése volt. Az Ancient Origins beszámolójából kiderül, hogy a jakcsál, ami perzsa nyelven jégvermet jelent, jellegzetes kupolaformával büszkélkedik, amely egy hatalmas földalatti tárolót foglal magában. A vastag, hőálló anyagokból épített jakcsál föld feletti párologtató hűtőrendszert alkalmazott.

A természetes éghajlattal összhangban működő épületbe a hideg levegő az alapnál lévő bejáratokon keresztül jutott be, míg a kúpos kialakítás a csúcson lévő nyílásokon keresztül vezette ki a maradék hőt. A jégkészítés az édesvízi csatornákból éjszakánként feltöltött sekély tavakban kezdődött.

Az árnyékoló falakkal a napsugaraktól védett tavak a téli éjszakákon befagytak. A begyűjtött jeget ezután a jakcsálba szállították, amelyet a közvetlen környezetükben megtalálható anyagokból, például vályogból, agyagból, tojásfehérjéből, kecskeszőrből, citromléből és vízálló habarcsból építettek. Ezek a figyelemre méltó szerkezetek létfontosságú szerepet játszottak az ételek és italok tartósításában, és talán még az épületek hűtésében is a perzselő nyári hónapokban. A ma álló 129 jakcsál az ókori perzsa leleményesség emlékeit őrzi.