Mik ezek a furcsa, fekete gömbök 6000 méter mélyen az óceánban?
A Csendes-óceán mélyén egy távirányítású jármű által felfedezett apró fekete tojásokból álló fészekalj az első konkrét bizonyíték arra, hogy a mélytengeri laposférgek több mint 6000 méteres mélységben is léteznek.
Amikor a tenger alatti jármű rávilágított a titokzatos fekete gömbökre, a Tokiói Egyetem kutatói először azt sem tudták, mit látnak, kezdi beszámolóját a Science Alert.
Kano Jaszunori tengerkutatót, aki járművet kezelte, lenyűgözte a dolog, és úgy döntött, hogy kiemeli a kapszulákat a Csendes-óceánból, mintegy 6200 méter mélyen fekvő nyugvó helyükről.
A vízből kiszállva Kano észrevette, hogy a fekete gömbök többsége sziklához volt tapadva, elszakadva és üresen. Négy ép darabot elküldött a Hokkaidói Egyetem gerinctelen lényeivel foglalkozó biológusainak, Kakui Kejcsinek és Cujuki Aoinak.
Meglepő faj az óceán legmélyén
A vizsgálat során a duó megállapította, hogy mindegyik “gubó” nagyjából 3 milliméter széles volt, és 3-7 fejlődő laposférget tartalmazott.
“Amikor kinyitottuk a tojásokat, a laposférgek mellett tejszerű folyadékot is megfigyeltünk, amely a sárgája lehetett” – írja Kakui és Cujuki a tanulmányukban.
Az embriók DNS-mintáit vizsgálva a duó megállapította, hogy azok egy le nem írt és meg nem nevezett lemezesféregfajhoz tartoznak, amely leginkább a sekélyebb vizekben élő két alrenddel áll közelebbi rokonságban.
Kakui elmondta Rachel Funnellnek, az IFLScience-től, hogy amikor megkapta az ikrákat Kanótól, nem is sejtette, milyen ritka állatokról van szó.
Az embriók pedig “megkülönböztethetetlennek” tűntek a sekélyvízi laposférgektől.
Minden laposféreg hermafrodita, ami azt jelenti, hogy hím és nőstény ivarsejteket is képesek létrehozni. A sekélyvízi fajok úgy szaporodnak, hogy bőrszerű gubókba rakják petéiket, amelyeket az aljzathoz rögzítenek.
Ma a tudósok szinte semmit sem tudnak a mélytengeri, szabadon élő laposférgekről, nem is beszélve azok szaporodásáról. Ezt a felfedezést megelőzően a legmélyebbi bizonyítékot egy elsüllyedt fadarabon találták, valamivel több mint 5200 méter mélyen.
Nemcsak, hogy ezt az élőlény nem nyert megerősítést laposféregként, de az sem volt világos, hogy a fa egy sekélyvízi fajjal együtt süllyedt-e el, vagy egy mélytengeri laposféreg találta meg a fát, miután az elsüllyedt.
Az eddigi legmélyebb óceáni laposféreg, amelyet ezt a felfedezést megelőzően megerősítettek, 3232 méteres mélységben volt megtalálható.
“Ez a tanulmány a feljegyzés a legmélyebben szabadon élő laposférgekről, és az első információ a mélytengeri zónában zajló korai életszakaszaikról, amelyek nagyon hasonlóak voltak a sekélyvízi formákhoz” – zárja Kakui és Cujuki.
Úgy tűnik, hogy az ikrákat legalább két kifejlett egyed rakta le ugyanabból a fajból. Mivel az embriók a mélytengerfenékről való kiemeléskor különböző fejlődési stádiumban voltak, a gubók valószínűleg idővel rakódtak le, nem pedig egyszerre. Ez arra utal, hogy a sekélyvízi laposférgek idővel egyre mélyebb élőhelyeket kolonizálhattak.
Hogy miért és hogyan tették ezt, továbbra is rejtély.
A tanulmány a Biology Letters című folyóiratban jelent meg.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat