Nero valóban hagyta porig égni Rómát?
Nero római császár fiatalon, mindössze 16 évesen került a birodalom élére, köszönhetően családja politikai törekvéseinek.
Nero az Augustushoz szoros rokoni szálakkal fűződő családból származott, és anyja, az ifjabb Agrippina – aki történetesen Caligula császár testvére – kulcsszerepet játszott Nero hatalomra jutásának biztosításában, mivel útközben kiiktatta riválisait, derül ki az Ancient Origins beszámolójából.
A kezdeti reformok ellenére, amelyek egy jó uralkodót vetítettek előre, Nero pályája sötét fordulatot vett, mivel engedett a hedonizmusnak és botrányos kapcsolatokat alakított ki.
Róma hírhedt, Kr. u. 64-ben történt felgyújtását máig viták övezik. Bár olyan pletykák is keringtek, hogy a császár szenvtelenül hegedült, miközben a város a lángok martalékává vált, a feljegyzés történelmi pontossága megkérdőjelezhető. A modern elemzések szerint az ilyen történetek valószínűleg a későbbi történészek koholmányai, akik Nerót akarták becsmérelni. Sokkal valószínűbb az, hogy Nero a tűzvész kitörésekor nem tartózkodott Rómában, és visszatérése után a tűzvész sújtotta lakosság megsegítésére tett erőfeszítéseket vezette.
Még Tacitus, a Nerót egyáltalán nem szívelő történetíró szerint sem a császár kezdte a gyújtogatásokat. Sőt, elmondása szerint ő maga vezette a mentőakciókat, személyesen kutatva túlélők után a törmelékek között. Ezenkívül szállásokat teremtett az otthonukat elvesztőknek és hatalmas élelmiszer-utánpótlást is hozatott a környező városokból és falvakból.
Azonban a fiatal császár nagyszabású építészeti ambíciói, különösen a Domus Aurea, azaz az aranyház megépítése megterhelte a római elitet, és elégedetlenséget váltott ki. A pénzügyi terhek és az elértéktelenedett pénz tovább szították az ellenállást. Bár Nero talán nem gyújtotta fel Rómát, pazarló életmódja és tetteinek gazdasági következményei, illetve azok figyelmen kívül hagyása hozzájárult a római történelem viharos időszakához, amely a rövid úton lázadásokhoz vezetett.
Érdemes elolvasni:
