A Vörös Sün Ház: Budapest legöregebb használatban lévő épülete

A Budai Vár szívében, a Hess András tér 3. szám alatt található Vörös Sün Ház Budapest legrégebbi ma is használatban lévő épülete. Az impozáns ingatlan, amelynek homlokzatai a Fortuna utcára és a Táncsics Mihály utcára is néznek, egy különleges történelmi utazást kínál a középkortól napjainkig. Az épület számos szerepet betöltött az elmúlt évszázadokban, kezdve a pálos rend központjától fogadóként, fogorvosi rendelőként, színházként, bordélyházként, és ma is a múlt emlékeit őrzi.

A ma ismert épület négy különálló ház egyesítésével jött létre a 13. század második felében. Az épület ma is őriz középkori elemeket, például gótikus és reneszánsz ablakkereteket és ajtónyílásokat. A 14. században az épület Konth Miklós nádornak volt a tulajdonában, majd halála után özvegye a pálos szerzetesrendnek adományozta. Egy időben itt őrizték Remete Szent Pál ereklyéjét, így az épületet akkoriban „Remete Szent Pál testét őrző házként” emlegették — írja az nlc.

A török idők pusztítása és a Vörös Sün fogadó születése

A török megszállás idején az épület súlyosan megrongálódott, és jelentős történelmi események helyszíne lett: Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa, Buda utolsó török kormányzója a ház előtt esett el. Buda 1686-os visszafoglalása után az épületet helyreállították, és 1696-ban megnyílt benne a Vörös Sün fogadó, amely a Budai Várnegyed egyetlen vendégfogadója volt hosszú ideig.

Kulturális központ a 18. században

A 18. században a Vörös Sün Ház jelentős kulturális szerepet töltött be:

• 1764-ben tánctermet alakítottak ki az épület korábbi kertjében, majd Felix Berner osztrák színigazgató kezdeményezésére egy színpadot is felállítottak. Itt tartották az első színházi előadásokat Budán.
• Az épület adott otthont Magyarország első gyermekszínházának, a Verner Színháznak is.
• 1773-ban a házat megvásárolta Nöpauer Máté építőmester, aki bálok szervezésére akarta használni a nagytermet, de kérelmét a budai városi tanács elutasította.

Átalakulások és funkcióváltások

Az épület funkciója többször megváltozott:

• 1783-ban, amikor a kormányhivatalokat Pozsonyból Budára helyezték át, a tulajdonost felszólították a fogadó korszerűsítésére, de ő inkább bérbe adta az üzemeltetési jogokat.
• 1789-ben egy Meyer Johann nevű fogorvos nyitott rendelőt az épületben.
• 1805-ig fogadóként működött, majd 1810-ben jelentős átépítés során klasszicista stílust kapott, ekkor került a homlokzatra a ma is látható Vörös Sün dombormű.

A 20. század és napjaink

A 20. században az épület újabb, különös szerepeket kapott:

• A század elején kabaréként működött.
• A két világháború között bordélyházként használták.
• A második világháborúban az épület nem sérült meg jelentősen, viszont a vakolat alól ekkor kerültek elő középkori részletek.
• 1959-ben renoválták, nagyrészt megőrizve a klasszicista stílust.
• A rendszerváltás után újabb felújításokon esett át, és ma is ebben az állapotában látható.

Építészeti értékei

A Vörös Sün Ház különleges építészeti elemekkel büszkélkedhet:

• Gótikus és reneszánsz ablakkeretek és ajtók.
• Klasszicista stílusjegyek, amelyek az 1810-es átalakításkor kerültek az épületbe.
• A homlokzaton látható Vörös Sün dombormű, amely az épület egyik jelképe.

A Vörös Sün Ház nem csupán Budapest, hanem Magyarország történelmének egyedülálló darabja. Az épület sokféle szerepe – szent ereklyék őrzőhelyétől a vendégfogadón és színházon át a bordélyházig – hűen tükrözi a város múltjának változásait. Ma a Budai Vár egyik ékköveként szolgál, emlékeztetve a látogatókat a középkortól napjainkig tartó történelmi folytonosságra.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Lehet, hogy megtalálták Szent Miklós, azaz Télapó sírját
A Garamantok rejtélyes piramis sírjai