Észak-Korea legnagyobb exportcikke: gigantikus szobrok

Bár Észak-Korea nem sok olyan terméket kínál, amelyet a világ szívesen vásárolna, van egy rendkívül sikeres exportcikke: a művészete. A BBC újságírója, Lawrence Pollard utánajárt Észak-Korea kulturális befolyásának, amely különösen Afrikában ért el jelentős sikereket.

Talán meglepő, de Észak-Korea szívesen teljesíti művészeti megrendeléseit. Mi lenne, ha egy freskót, egy gobelint vagy egy drágakőporral színezett „ékkőfestményt” rendelne tőlük? Vagy valami még impozánsabbat, például egy hatalmas bronzszobrot arról a diktátorról vagy felszabadítóról, aki közel áll a szívéhez? A Mansudae Művészeti Stúdió örömmel várja az érdeklődőket — írja a BBC.

Az 1959-ben alapított Mansudae Stúdió elsősorban Észak-Korea belföldi propagandaigényeit elégíti ki. Az óriási szobrok, freskók és zászlók, amelyeket katonai felvonulásokon éljeneznek, valamint a mindennapi életet körülvevő plakátképek mind a stúdió 4 000 dolgozójának keze munkáját dicsérik.

Pier Luigi Cecioni, az olasz művészeti képviselő, aki a stúdió egyetlen külföldi kapcsolattartója, így nyilatkozott: „A Mansudae Pyongyang szívében található, valójában inkább egy kampusz, mint egy gyár – a világ legnagyobb művészeti stúdiója.”

Afrika, az észak-koreai művészet legnagyobb rajongója

Bár a Mansudae különböző nemzetközi projekteket is vállal – például egy hímzést készített a Benetton divatcsalád számára, és egy múzeumot rendezett be Kambodzsában –, Afrikában találta meg a leglelkesebb közönségét. Az exportálás az 1980-as évek elején kezdődött, amikor Észak-Korea diplomáciai ajándékokat adott szocialista vagy el nem kötelezett országoknak. Azóta ez az iparág jelentős bevételi forrássá vált, az észak-koreai művészek és kézművesek Angola, Benin, Csád, Kongói Demokratikus Köztársaság, Egyenlítői-Guinea, Etiópia és Togo területén dolgoztak.

Zimbabwe például két hatalmas Robert Mugabe-szobrot tart raktáron, hogy halála után felavathassák őket. A legismertebb azonban a szenegáli Afrikai Reneszánsz Emlékmű, amelyet Mansudae mesterei öntöttek helyben, és 2010-ben avattak fel. Becslések szerint a stúdió ezekből a projektekből több tízmillió dollárt keresett.

Miért vonzó az észak-koreai művészet Afrikában?

Az észak-koreai művészet afrikai vezetők körében két fő okból népszerű. Az első ok az ár: Szenegál például a 49 méter magas emlékművét úgy fizette ki, hogy egy földterületet adott Észak-Koreának, amelyet az azonnal készpénzért értékesített.

A második ok a stílus. „Az oroszok és a kínaiak már nem készítenek ilyen alkotásokat” – mondja William Feaver műkritikus. „A vonzereje az egyértelműségben rejlik – és természetesen a méret a lényeg.” Feaver szerint az efféle művészet a nemzetépítési folyamat része. „Gondoljunk csak Mount Rushmore-ra, az amerikai megfelelőjére, amely az alapító atyák ünneplését szolgálja egy viszonylag új nemzet számára, amely meg akarja mutatni magát a világban.”

Namíbia fővárosa, Windhoek mellett található a Heroes’ Acre nevű emlékmű, amely egy hatalmas obeliszkből és egy 11 méter magas (36 láb) bronzszoborból áll. A szobor az Ismeretlen Katonát ábrázolja, de erős hasonlóságot mutat Namíbia első elnökével, Sam Nujomával.

Viták és kritikák

Az afrikai vezetők lelkesedése ellenére nem mindenki rajong az észak-koreai művészetért. A szenegáli elnök, Abdoulaye Wade például kifogásolta, hogy Dakarban a szobrok eredetileg túlságosan ázsiai vonásokat mutattak, ezért átdolgoztatta őket.

Adrian Tinniswood történész szerint: „Ezek a szobrok úgy néznek ki, mintha arra készültek volna, hogy ledöntsék őket. Ahelyett, hogy az afrikai tudatot képviselnék, inkább az önbizalom hiányáról tanúskodnak – hol vannak az afrikai tervezők és szobrászok, akik jobban megjeleníthetnék ezt?”

Az észak-koreai művészek világa

De mi a helyzet az észak-koreai művészekkel? Pier Luigi Cecioni elmondása szerint ezek a művészek nem éreznek frusztrációt a propagandaművészet alkotása közben. „Tudnak a klasszikusokról, de az absztrakt és konceptuális művészetet inkább mulatságosnak találják. Nem lenézik, csak egyszerűen nem tartják szükségesnek” – mondja Cecioni.

„Kivételes helyzetben vannak, mert nem kell aggódniuk a műveik eladásáért. Fizetést kapnak, elismertek, és bizonyos kiváltságokban részesülnek. Akiket ismerek, elégedettnek és boldognak tűnnek, úgy érzik, hogy egy nagyobb cél részesei.”

Ha szoborra van szükséged…

Azok számára, akik klasszikus bronzszobrot szeretnének – legyen az egy óriási alak taxit hívó pózban –, a választás egyértelmű: Mansudae.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Oroszország kétségbeesett háborús taktikái: Emberkereskedelem és a szövetségesek feláldozása
Gurkhák: A brit hadsereg legendás nepáli harcosai