Miért nincs a Föld legnagyobb meteoritja körül egy hatalmas becsapódási kráter?

1920-ban egy namíbiai farmer a földjén dolgozott, amikor hirtelen akadályba ütközött kevéssel a felszín alatt. Miután kíváncsiságból kiásta az akadályt, egy óriási fémdarabot talált.

Későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy egy eredetileg 60 tonnás meteoritot fedezett fel, amely azóta is a legnagyobb, felszínen megtalált űrszikla a Földön. Az alkotóelemeit tekintve mintegy 84%-ban vasból és 16%-ban nikkelből áll, de nyomokban más elemeket is tartalmaz. A felfedezés önmagában is lenyűgöző volt, de a legkülönösebb aspektusa a meteorit szokatlanul lapos formája és a becsapódási kráter hiánya volt.

A tudósok nem értették, hogy egy ekkora égitest miért nem hagyott maga után jelentős nyomokat, mivel általában még a kisebb darabok is látványos krátereket hoznak létre a Földön. A hoba meteorit – amely nevét a Hoba West farmról kapta, ahol megtalálták – azonban egyszerűen egy sekély földréteg alatt feküdt.

Az IFLScience szerint a jelenség magyarázatára két fő elmélet született. Egyes kutatók szerint a Hoba egyetlen, nagyobb tömbből származhatott, amely nem tört szét a légkörbe érkezéskor. Mások úgy vélik, hogy a Hoba csak az első felfedezett darabja lehet egy hatalmas, még fel nem tárt meteoritmezőnek, amely egy nagyobb test szétesésekor keletkezhetett. Egy harmadik feltevés szerint az eredeti becsapódás nyomai az idők során erodálódtak, így mára teljesen eltűntek.

A hoba meteorit. Kiemelt kép: depositphotos.com

A meteoritról végzett vizsgálatok során kiderült, hogy mintegy 80 ezer éve érkezhetett a Földre. A tudósok ezt a felszínén található vas-oxid réteg elemzésével és a rádióizotópos vizsgálatokkal állapították meg. A hoba körülbelül 2,7 méter hosszú és széles, míg vastagsága 0,9 méter. Az egyik legérdekesebb megállapítás az volt, hogy a meteorit légkörbe lépésének szöge és sebessége jelentősen befolyásolta a becsapódás körülményeit.

A tudósok szerint sekély szögben és viszonylag alacsony sebességgel érkezhetett, így jelentős lendületveszteséget szenvedett el a légkörben. Mire a felszínhez ért, másodpercenként már csak néhány száz métert tett meg, és közel függőlegesen érkezett, ami csökkentette a becsapódás erejét.

A kutatók szerint a meteorit eredeti, teljes tömege akár 50-60 tonna is lehetett, de a légköri súrlódás és egyéb tényezők miatt végül ennél jóval kisebb tömegű darab érte el a felszínt. Bár a hoba becsapódása egy kisebb, körülbelül 20 méter átmérőjű és 5 méter mély krátert hozhatott létre, az időjárás és az erózió ezt mára teljesen eltüntette.

A hoba meteoritot a felfedezése óta érintetlenül hagyták, és ma is az eredeti helyén található. Az évek során népszerű turisztikai látványossággá vált, és a namíbiai kormány védetté nyilvánította a területet. Az érdeklődők ma már kialakított ösvényeken és információs táblák segítségével ismerkedhetnek meg a meteorit történetével és tudományos jelentőségével. A hoba a mai napig fontos kutatási tárgy maradt, amely segít a tudósoknak jobban megérteni a meteoritok viselkedését és a földi becsapódások mechanizmusát.