Mit csináltak a középkori íjászok, miután kifogytak nyílvesszőből?
Mit tesz egy íjász, ha már nincs több kilőhető nyílvesszője? Végzett az aznapi munkájával és hazament? A középkori hadviselés megkövetelte, hogy a nyilak kilövése után az íjász élete új irányt vegyen.
Az íjászok távolsági harcmodoráról a közelharcra való áttérés nagy alkalmazkodóképességet követelt. A harcmezők mentén nem volt kaotikus rohanás, sokkal inkább kiszámított előrenyomulásokat szerveztek. A tisztjeik zászlajai alatt ezek a mesterlövészek, akik a mozgékonyság érdekében könnyű ruházatot viseltek, most precízen kellett, hogy mozogjanak. Fürgén és számos fegyverrel ellátva, fegyelmezett egységként szálltak szembe az ellenséggel, számolt be az Ancient Origins.
Nem a véletlenszerű tömeg, hanem a célzott csapások szimfóniája. Az íjászok, akiknek messze földön híres volt a lövészete, nem csak íjakat vittek magukkal. Tőröket, kalapácsokat, sőt, a múltbeli csatákból származó, átalakított eszközöket is. Ahogy egymás mellett harcoltak, megtestesítették mindazt, amiben hittek. “Legyen hitetek. Tartsd meg a hited. Először a melletted álló emberben, aztán Istenben”. Egységük volt az erősségük, bajtársiasságuk pedig a kiképzőpályákon és a közös megpróbáltatásokban kialakult kötelékből eredt. Ezekben a pillanatokban az íjászatról a közelharcra való áttérés megmutatta a sokszor a hátsó sorban lévő középkori harcosok erejét, és a történelem egy olyan különleges fejezetét tárta fel, amelyet az összetartás és a bátorság jellemzett.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
45 éve jár a kék metró második szakasza – Így épült a 3-as vonal déli szárnya
Építési engedélyt kapott a Magyar Építészeti Múzeum
A Föld leghosszabb hegyvonulata a tenger fenekén húzódik
Miért lélegezik szinte minden élőlény oxigént?
Mennyire van szükségünk az agyunkból a túléléshez?
Hogyan is történt pontosan a fukusimai atomerőmű-baleset?