Az ókori Rómában az emberek étkezési szokásai jelentősen eltértek a többiekétől attól függően, hogy milyen társadalmi osztályokba tartoztak. Míg a gazdagok fényűzően étkeztek otthon, saját szakácsokkal és felszolgálókkal, addig a közemberek otthonaiban gyakran konyha sem volt, nemhogy főzési lehetőség.
Ennek következtében pedig gyakorta jártak a helyi vendéglőkbe és étkezdékbe, amelyeket tabernaként ismertek, írja az Ancient Origins. Ezek a létesítmények az alsóbb rétegek számára alapvető fontosságú helyszínek voltak, ahol meleg ételekhez és borhoz jutottak.
Annak ellenére, hogy ezek minősége is szolgáltatásai nagyrészt fedték egymást, ezek a helyek a társadalmi tevékenység központjai voltak, ahol ételt és italt egyaránt kínáltak, de azon sem kellett meglepődniük, ha néha fogadóként vagy bordélyházként is üzemeltek.
A római vendéglők nem létező bája
A pompeii, herculaneumi és ostiai ásatások felbecsülhetetlen értékű betekintést nyújtanak ezekbe a különös létesítményekbe, amelyekben nem volt minden, mai funkció egyértelmű. Csak Pompeiiben több mint 160 taberna üzemelt, amelyekben általában egy pult volt a kiszolgáláshoz, néhány esetben pedig még ülőhelyeket is kialakítottak a vendégek számára.
Az ételek minősége ezekben a helyiségekben gyakran rossz volt. Túlzottan zsírosak voltak, és alkalmanként csótányok is megvetették a lábukat a konyhákban. Ennek ellenére a római bárok továbbra is népszerűek maradtak, és minden órában nyüzsgött a vendégsereg.
Ezeket a helyeket azonban az elit körében megvetették, mivel a vagyonosok szerint féktelen és erkölcsileg megkérdőjelezhető intézmények voltak. Ezt azonban illik a helyén kezelni, ugyanis épp a leggazdagabbak voltak a mértéktelen hedonizmus szótári illusztrációi.
Mindazonáltal ezek a létesítmények létfontosságúak voltak rengeteg római számára, mivel gyülekezőhelyet kínáltak a tömegeknek, akiknek ezeken kívül kevés más lehetőségük volt.
Érdemes elolvasni:
- Összeragasztott múmiák kerültek elő egy egyiptomi sírból
- 2700 éves, alig ismert birodalomhoz tartozó várban bukkantak meglepő nyomokra régészek
Forrás: