Save Our Souls

Olvassuk a híradásokat, és összerezzenünk, valahányszor egy befejezett öngyilkosságról hallunk. A szeretteinkre gondolunk, vagy találgatjuk az okokat, amik a halálhoz vezettek. Tehetetlenül állunk, vajon miért nem kért az illető segítséget. Vagy önmagunkat vádoljuk, miért nem vettük észre a jeleket. Mit tehetünk az öngyilkossági szándék, öngyilkossági gondolatok mérséklésére?

Sajátos krízisállapot

Racionális agyunk sorjázza a kérdéseket, de ezek általában üresen kongó, nagybetűs miértek maradnak. A szomorú statisztikákat böngészve rátalálhatunk jó pár, néven nevezhető tényezőre, kockázati faktorra. Például kezeletlen pszichiátriai zavarok, depresszió, szerhasználat, krónikus egészségi állapot vagy olyan akut stresszorok, negatív életesemények, mint az állás elvesztése, anyagi nehézség, katasztrófahelyzet, világjárvány, szeretett személy elvesztése, mentális és szexuális bántalmazás, kirekesztés, elszigeteltség, idős kor, szezonális mintázatok, évfordulók. Látjuk a szavakat, de azok nem beszélnek hozzánk.

Kívülről ugyanis nehéz megérteni, mit él át ilyenkor a személy, aki véget vetne az életének.

Az öngyilkosság hátterében sohasem egyetlen ok áll, hanem egy többösszetevős, komplex folyamat. A megelőző időszak az öngyilkosságot tervező személy számára egy krízisállapot. Krízishelyzetekben az egyén lélektani egyensúlya drasztikusan megborul.

A személy úgy látja, a probléma elhatalmasodott rajta, nincsenek eszközei a megoldásra, sem a probléma bekövetkezésének elkerülésére.

Egyszerre él át mélységes fájdalmat és kilátástalanságot ebben az elszigetelt magánnyal és tehetetlenség érzésével átszőtt, feszült állapotban. Gyakran jelentkezik szégyen, irracionális bűntudat, kétségbeesés, harag is. Ezt az élményanyagot nem képes strukturálni, a figyelme jelentősen beszűkül, a komplex helyzet helyett egy-egy kiragadott, felnagyított részletre fókuszálva. Úgy érzi, hogy mások nem képesek átélni a szenvedését.

A beszűkült figyelem és az elszigeteltség ördögi körként fokozódik és mélyül.

A külvilág ebbe egyre kevésbé képes már behatolni.

Öngyilkossági szándék felismerése

Sokszor a fel nem ismert vagy kezeletlen pszichiátriai zavarok (pl. depresszió, hangulatzavarok) is megtalálhatók az öngyilkosság háttértényezői között. Az időben megkezdett gyógyszeres és/vagy pszichoterápiás kezelések, a megfelelően felmért kockázati (pl. egészségügyi, életesemény szintű előzmények ismerete) és védőfaktorok (pl. étrend, testmozgás, megfelelő alvás, társas támogatás) segíthetnek stabilizálni a mentális állapotot, feltartóztatni, megelőzni a saját élet kioltását.

Az öngyilkossági szándék kommunikációja verbális és nonverbális csatornákon keresztül is megjelenhet.

Ez a kommunikációs sajátosság a cry for help (segélykérés) nevet kapta. A környezet például a hangulat, az érzelmi állapot változására figyelhet fel. A negatív eseményre adott irracionális bűntudat, reménytelenség érzése, az érzelmi sértések vagy sértődések kiprovokálása figyelemfelkeltő lehet. Az is árulkodó jel lehet, hogy az öngyilkosságot tervező személyek az utolsó időszakban gyakran keresnek fel orvost, azonban sokszor egész más ügyek apropóján, a szokatlan nyugtalansággal, zaklatottsággal kísérten.

De az olyan burkolt, akár még tudattalan formájú jelzések is árulkodóak lehetnek, mint pl. vényköteles gyógyszerek felhalmozása, búcsúlevél, személyes tárgyak elosztogatása. A szóhasználat megváltozása is kongathatja a vészharangot. Például, túl sok (akár nem is szándékolt) utalás az elmúlásra, elválásra, megszűnésre.

A felismerésben segíthet, ha felfigyelünk a változásokra.

A változás fokozódóan kúszik be a mindennapokba, de egyre szűkülő élettérrel. Az életkedv eltűnik, lehangoltság, örömtelenség, enerváltság jelentkezik, a jövőorientáció megszűnik. A testi funkciók terén is változások kezdődhetnek (pl. étvágytalanság, alvásritmus), ahogyan a viselkedés terén is (pl. fokozatos elszigetelődés, társas kapcsolatokból való visszahúzódás).

A markáns változások is gyanút ébreszthetnek, például, ha mintegy vihar előtti csendként a kötekedő személy hirtelen megszelídül, magába zárkózik. Bár önmagában ezek még nem kizárólagosan az öngyilkossági terveket jelzik, mégis, fontos felkapni, ha ilyeneket észlelünk.

Azzal sem árt tisztában lenni, hogy a krízisben lévő személy van, hogy ambivalensen kommunikál.

Előfordulhat, hogy akár nem is szándékosan, de félre is vezetheti a családtagokat, barátokat. Az öngyilkosság eldöntését követően a feltűnő nyugalom, higgadtság jelentkezhet nála. De az is előfordulhat, hogy hangot adnak az élni vagy meghalni döntés extrém mértékű ambivalenciájának. A kettősség feszítő érzése abból is fakadhat, hogy valójában nem meghalni szeretnének, hanem az aktuális helyzetüket megváltoztatni, azonban nem látják a kiutat.

Öngyilkossági helyzet kezelése

Az akut krízishelyzet felismerése azonnali beavatkozást igényel!

A veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető állapotot észlelő orvos (pl. a kihívott mentőorvos) köteles megszervezni a személy pszichiátriai intézménybe juttatását, ahol a személy biztonságára ügyelni tudnak és a kezelési folyamat megkezdődhet. Ezt követően a hosszabb távú kezelési és gondozási tervet is meg lehet szervezni, a családtagok aktív bevonásával.

Az utógondozás keretében a gyógyszeres kezelést kiegészítendő pszichológiai eszközök is hatékony segítséget jelenthetnek az öngyilkossági kísérletek ismétlődésének megelőzésében.

Ilyen például a szupportív pszichoterápia, a kognitív viselkedésterápia, a problémamegoldó tréning, a családterápia, a dialektikus viselkedésterápia. A mentális támogatás mellett a készségek fejlesztésére is érdemes hangsúlyt helyezni, például kommunikáció, döntéshelyzetek kezelése. A folyamatot tovább erősítheti a közösség bevonása is.

A társas támogatás szerepe

Az öngyilkossági krízisben lévők nehezen kommunikálnak nyíltan az állapotukról, nehezen fordulnak segítségkéréssel a szeretteikhez. Gyakran érzik úgy, hogy mások nem képesek megérteni, átérezni az állapotukat. Ráadásul, a nyílt vagy burkolt közlésekre érkező reakciók sem egyöntetűek a környezet részéről, amely erősítheti az elszigeteltség érzését.

A szándék kommunikációja sokféle választ válthat ki a többiekből, az együttérzéstől kezdve egészen a szorongás érzéséig, frusztrációig, haragig vagy a hibáztatásig.

Érthető, hogy egy ilyen helyzetben a családtagok, barátok nem tudják, hogyan is reagáljanak. Arra azonban fontos figyelni, hogy például az érzések érvénytelenítése csak ronthat a helyzeten. A „Szedd már össze magad, másoknak ennél százszor rosszabb!”, „Ez semmiség, ne fogalkozz vele!”, „Csak kamaszodsz, ezen mindenki átesett és nemsokára kinövöd!” vagy a „Majd az idő megoldja.”, és az ehhez hasonló,

bagatellizáló mondatok csak távolabb löknek, nehezebbé teszik az empatikus kapcsolódást és személyben dúló élmények megosztását a környezetével.

Krízisben kulcsfontosságú lehet, hogy az érintettek tudjanak olyannal beszélni, segítséget, információt kérni, akiben bíznak. Már önmagában a szóbeli (esetleg írásbeli) megfogalmazás is sok feszültséget szabadíthat fel.

Segíthet ilyenkor, ha elismerjük a krízisben lévő személy szenvedését.

A kommunikációt megnyithatjuk vagy mélyíthetjük, ha empátiával, ítélkezésmentesen fordulunk a krízisben lévőhöz, nem bagatellizálva az általa elmondottakat. Ha mi magunk nem tudunk segíteni, akkor mozgósítsunk olyanokat, akikkel közvetlenebb az illető kapcsolata. Arról, hogy hogyan kezdeményezhetünk vagy folytathatunk ilyen beszélgetést, az Alapítvány az Öngyilkosság Ellen javaslatai, valamint az iFightDepression oldalán olvashatók további tanácsok.

A krízisben lévő egyénen túlmutató kontextusban vizsgálva, a túlélők és a hozzátartozók támogatása, valamint a saját mentális egészségünk megőrzése is fontos feladat.

Emellett a társadalom szemléletének, hozzáállásának, pszichológiai kultúrájának a pozitív irányú változásai is rendkívül fontosak.

Társadalmi szinten is sokat tehetünk az öngyilkosság megelőzéséért, a tájékozottság növelésén, az érzékenység erősítésén, az edukáción, a témával kapcsolatos stigmatizáció és tévhitek (pl. gyengeség jele, gyávaság) lerombolásán, valamint a téma megfelelő médiareprezentációján keresztül.

Segélyszolgálatok

A sürgősségi telefonszolgálatok és krízisambulanciák nagy segítséget nyújthatnak:

Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége

• Telefon: 116-123, +36 80 810 600
• Honlap: https://sos116-123.hu/

Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány

• Telefon: 116-111 (0-24 elérhető, ingyenes, előhívószám nélküli telefon, anonim módon hívható)
• Honlap: https://kek-vonal.hu/

Felhasznált források:

Rihmer Z., Németh A., Kurimay T., Perczel-Forintos D., Purebl Gy., Döme P. (2017).  A felnőttkori öngyilkos magatartás felismeréséről, ellátásáról és megelőzéséről. In: Psychiatria Hungarica, 2017, 32 (1):4-40. 

Alapítvány az Öngyilkosság Ellen honlapja. A Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet Krízisintervenciós és Pszichiátriai Osztálya által létrehozott Alapítvány az Öngyilkosság Ellen elsődleges célja, hogy segítse az öngyilkosság megelőzését.

Osváth P., Fekete S.: Az öngyilkossági kísérletet követő orvos-beteg találkozás kommunikációs sajátosságai.

Képek forrása: 

Life Of Pix fotója a Pexels oldaláról

Engin Akyurt fotója a Pexels oldaláról

MART PRODUCTION fotója a Pexels oldaláról

SHVETS production fotója a Pexels oldaláról