10 rajzfilmsorozat, amit ne a gyerekkel nézz! – első rész

Cikksorozatunkban a 10 legeredetibb elérhető korhatáros rajzfilmsorozatot igyekszünk összegyűjteni – természetesen teljesen szubjektív szempontok alapján. A Netflix Castlevania – Démonkastély záró évadának megjelenése remek apropó egy ilyen animációs seregszemléhez. Vállaljuk a felelősséget.

Van mese királylány nélkül?

A rajzolt „mesékről” itt, Nyugaton, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy főleg gyerekeknek való. Ez a tévképzet a 20. század végére odáig rombolta a közízlést, hogy

amikor leülünk egy rajzfilm elé, akkor lebutítottan humoros, naív és felületes tartalmakat várunk el.

Pedig manapság egyre többször fordul elő, hogy valódi drámai tartalmakat kapunk (Fel!, Wall-e, Agymanók, Coco, Lelki ismeretek, stb.). Ha még erőszakábrázolás is van egy rajzfilmben vagy más korhatáros tartalom, akkor egyenesen felháborodunk. Hogy lehet ilyet mutatni ártatlan lelkű gyermeikeinknek? Egyfelől, a tudomány jelenlegi állása szerint ilyenkor

alaposan alábecsüljük gyermekeink szellemi-lelki képességeit.

Másfelől pedig figyelmen kívül hagyjuk, hogy az animációs filmek talán másra is használhatók, mint együgyű történetek elbeszélésére. Szerencsésebb kultúrákban az animációt nem szorítják műfaji korlátok, hanem annak fogják fel, ami:

olyan filmes forma, ami sikeresen meg tud jeleníteni szinte bármilyen műfajt, akár klasszikus felnőttműfajokat is.

A japánok – az örök példa – nem félnek bemocskolni animációs filmjeiket erőszakos történetekkel, de ez az esztétika egyáltalán nem öncélú. Vad populáris kultúrájuk mind a sivár hétköznapok, mind a történelmi traumák feldolgozásának egyik leghatékonyabb eszköze.

Top 10-es sorozatunk azonban nem olyan rajzfilmeket mutat be, amik egyszerűen „nem csak gyerekeknek valók”. Ezeket a sorozatokat kifejezetten felnőtteknek ajánljuk,

mert azért mindennek van határa…

A démonláda fosztogatói – Castlevania (Démonkastély)

Kép: Powerhouse Animation Studios //Facebook

A Netflix erőfeszítései mindenképpen előremutatónak számítanak az animációs sorozatok terén. A gyakran szubkultúraként kezelt japán animációs univerzumot – legalábbis szélesebb körben – ők kezdték el először egyetemes populáris tartalmakként bemutatni. És nem pusztán arról van szó, hogy rengeteg eredeti japán klasszikus megtekinthető Netflixen, hanem hogy 

összeálltak pár japán profival és elkezdtek kifejezetten a nyugati piacnak szóló anime-produkciókat készíteni.

Ezek közül az első egy régi (nyolcvanasévek-régi) japán dark fantasy játéksorozat, a Castlevania feldolgozása volt 2017-ben.

Hogy ezt mennyire érezték merész vállalkozásnak, azt jól mutatja, hogy mindössze négy darab 23-25 perces részt gyártottak le az első évadhoz. Végül körülbelül 30 milliós közönséggel, szinte osztatlan kritikai elismeréssel és gyorsan kialakuló kultusszal a Castlevania – Démonkastéllyal a Netflix az egyik legnagyobb sikerét könyvelhette el — már ami a saját gyártású sorozatokat illeti.

A sorozat egyébként – röviden – arról szól, hogyan próbálja egy háromtagú csapat levadászni a hatalmas Drakulát a háború közepette, amit a gróf az emberiség ellen indított. A több szálon futó történet szövevényességében, fordulataiban, érzelmi hullámvölgyeiben, a szereplők számában és az egyéniségek kidolgozottságában nem sokkal marad el például a Trónok harcától. Talán csak kicsit több szörny szerepel, illetve

kicsit több vér is folyik.

Jó arányban vegyül a „japánosan” aprólékos rajzolás az inkább „nyugatias” humorral és történetvezetéssel. Szép, tragikus, kegyetlen – ahogy a témához illik. Az eredeti szinkron olyan ismerős hangokkal készült, mint Richard Armitage (A hobbit Thorinja), James Callis (Gaius Baltar a Csillagközi rombolóból) hangja. A sorozathoz a Netflix magyar feliratot is készített. A most megjelent, negyedik évad lezárja a történetet, vagyis ha most kezdesz bele, már nem kell kivárni az újabb epizódok érkezését.

Annak idején, az első négy rész után, azért elég nagy kínlódás volt másfél éven keresztül várni az ötödikre…

Mindenesetre, ha a Trónok harca felkeltette benned a fantasy-rajongót, és a Vaják sem vette el a kedvedet, akkor ne hagyd ki a Castlevania – Démonkastélyt csak azért, mert ez rajzolt szereplőkkel készült.

A cikksorozat második része itt olvasható.