A Hanabi 2013-ban nyerte el az év játékának járó címet a Spiel des Jahres versenyen. Készítője, Antoine Bauza így már két nyertes játékot jegyezhetett, mivel a 7 Csoda című társasjátéka 2011-ben az év gémerjátékának járó címmel távozott az említett versenyről.
Sziporkázó szikrák
A játék címében a „hanabi” egy japán szó, ami – nagyon meglepő fordulat következik – tűzijátékot jelent. A Kínából eredeztethető, esztétikai céllal készített pirotechnikai felfedezés rengeteg nemzet számára az ünnep és az ünneplés szimbólumává vált az évszázadok során. Így nem meglepő hogy a magyar állam legnagyobb nemzeti ünnepét is ezzel koronázza meg (majdnem) minden évben a kormány.
A Hanabi egy praktikus kis fém dobozban érkező kooperatív kártyajáték, ami, legnagyobb örömünkre, bármelyik táskában elfér.
A játék értékét növeli, hogy meglehetősen pénztárcabarát, mégis nagyon szórakoztató és élvezetes. Ráadásul nem kell többletkiadással sem számolni, mivel nincs kiegészítője. A hab a tortán pedig, hogy a szabályai tényleg nagyon egyszerűek.
A játék célja, hogy megkomponáljuk a közönségnek leginkább tetsző tűzijáték kreációt a dobozban található kártyák segítségével. A kártyák 5+1 színben, 1-től 5-ig számozva találhatók a játékban és tűzijátékokat ábrázolnak. A játékosok célja, hogy szín szerint növekvő sorrendben kerüljenek az asztalra a lapok, ami nem hangzik bonyolultnak. Azonban itt jön a csavar:
a Hanabiban mindenki kártyáját látod, csak a sajátodat nem.
kép: Bedics Diána
Bizony semmit nem tudsz a saját kártyáidról, mégis neked kell kijátszani azokat, és itt kezdődik az igazi játék. Egy körben egy játékos három akció közül választhat: információt ad, eldob egy lapot vagy kijátszik egy lapot. Információként vagy egy színt, vagy egy számot lehet mondani. Majd egy játékos kezében lévő kártyák közül rá kell mutatni, hogy az adott információ melyikre, vagy melyikekre igaz. Például a soron lévő játékos azt mondja: fehér kártyák és rámutat két kártyára egy társa kezében. Ezek után egy kék jelölőt vissza kell rakni a dobozba, mivel ennek az akciónak a használata ilyen kék jelölőkbe kerül. Ezek csak korlátozott számban állnak egyszerre rendelkezésre. Ha nincs kék jelölő a játékban, akkor meg kell kockáztatni a dobást vagy a kijátszást, ami elsülhet jól is, de rosszul is.
Kirobbanó Kihívások
A játék közben a kommunikációt meg kell próbálni tényleg csak a legszükségesebbre limitálni, ami borzasztó nehéz. Nincsenek „hú ha látnád milyen kártyák vannak a kezedben” és „én azt a kártyát nem dobnám el…” megjegyzések. Sem asztal alatti lábrugdosás, sem riadt tekintet, amikor valaki a pakliban lévő egyetlen sárga 5-ös után nyúl, mikor dobás akciót akar végrehajtani. Egy játéknak akkor van vége, ha elfogynak a felhúzható lapok, vagy a piros viharjelölő tokenek – ezek akkor kerülnek vissza a dobozba, amikor hibázunk. Mi ez utóbbi eseményt megfelelő drámaisággal úgy szoktuk hívni, hogy „felrobbantunk”, mivel ezután 0 pont jár a teljesítményünkért. A Hanabi a memóriát is erősen megdolgoztatja, mert észben kell tartanod milyen információkat tudsz a kezedben lévő kártyákról. Ez pedig baromi nehéz tud lenni a lassan csepegtetett információ miatt. Most akkor a jobb szélső két kártyám piros vagy kék? Vagy azt mondták négy körrel ezelőtt hogy azok kettesek? De akkor mi is volt a többi?
kép: Bedics Diána
A Hanabiban nagyon sok múlik a kimondott és a kimondatlan kommunikáción, ezért nagy kihívást tud jelenteni a társaság számára. Ebben a kooperatív játékban igazán a többi játékosra kell hagyatkoznod és bíznod bennük, érteni a metakommunikációt egy-egy információ mögött ahhoz, hogy megfelelő eredményt érhessetek el.
A társasjáték 2 és 5 priotechnikussal is ugyanúgy élvezhető.
Több nehézségi módban is játhatunk; mi például az erősebb verzióra csak hosszú idő után tértünk át, mert az alapjáték is épp elég nehéznek bizonyult. Tökéletes strandra és hosszú vonatutakra egyaránt, de két húzósabb játék közé, vagy levezetésnek is nagyon jó móka.
