Oats Studios kisfilmek – Tíz lidércnyomás Neill Blomkamp agyából

A Netflix a héten 10 részes kötegben mutatja be az Oats Studios elmúlt 5 éves termésének legjavát, és abban biztosak lehetünk, hogy Blomkamp itt újra megmutatja, hogy mi az, amiben tényleg tehetséges, és ami annyira hiányzott nekünk abból, amit a moziban művelt a District 9 óta.

Te szeretted a District 9-et?

Ugyehogy igen?

A dél-afrikai rendező, Neill Blomkamp berobbanása a tudományos-fantasztikus filmvilágba elég jól sikerült. Az akciódús, áldokumentarista stílusa ellenére is drámai, társadalomszatirikus hangvételű mozi a műfaj feltámasztásának egyik fontos állomása volt 2009-ben.

Már a bemutatásakor komoly kultusz alakult ki körülötte.

A szinte kizárólag ismeretlen színészekkel forgatott film iránt Peter Jackson keltette fel a közfigyelmet. A gyűrűk ura rendezője pontosan tudta, milyen nehéz egy gyakorlatilag ismeretlen, távoli kontinensről érkező rendező filmjét megfelelően felhypeolni.

De persze azt is tudta, hogy ha jó a film, akkor sikerülhet.

Blomkamp első nagyjátékfilmjét rögtön 4 Oscar-díjra jelölték, köztük a legjobb film díjára is. A fiatal tehetség gyakorlatilag egy csapásra sztár lett, ahogy a filmjében nagyot alakító Sharlto Copley is, pedig eddig csak reklámklipeket és rövidfilmeket rendezett. Az instant rajongótábor epekedve várta a rendező új filmjeit – a léc nagyonnagyonnagyon magasra került.

Ehhez képest, ha a 2013-as Elysium talán már akkor is csalódás lett volna, ha csak közepesen jól sikerül.

Azonban sem a Matt Damonnal készült szocioszkifinek, sem az inkább kétórás Die Antwoord klippként funkcionáló Chappie-nek nem volt túl pozitív a fogadtatása. A rosszul felépített forgatókönyvek, szkeccsszerű párbeszédek, túlzottan naivra írt karakterek miatt nehéz volt ezeket a filmeket szeretni. Bár a Blomkamp-rajongóknak megmaradt egy kisebb, de annál lelkesebb csapata, a filmipar elpártolt a rendezőtől. A Chappie-nek köszönhető, hogy Blomkamp végül nem csinálhatta meg az Alien franchise ötödik részét, amire pedig nagyon készült. A nagyszabású koncepciós rajzok, amik a neten keringenek, jól mutatják, hogy Blomkamp mennyire komolyan gondolta az újabb Xenomorph-kalandokat, és a téma azóta is rendszeresen felmerül a vele készített interjúkban.

A Neill Blomkamp nevű űrhajó magasról érkezett és nagy árnyékot vetett a városra, de a földet érés után valamiért megszűnt tovább működni.

Blomkamp válaszúthoz érkezett. Vagy elkezdi felvállalni a B-filmes szerepet és kétségbeesetten küzd tovább régi elismertsége újramegtalálásáért – mondjuk afféle második M. Night Shyamalan módjára – vagy kitalál valami újat.

Kép: Oats Studios Netflix hivatalos előzetes //Youtube

Az Oats Studios

Úgy döntött, hogy visszamegy a gyökerekhez, és ahhoz, amihez a legjobban ért:

a tudományos-fantasztikus koncepciófilmek gyártásához.

Ugyanis valójában nem a District 9 volt a rendező első sikere – a társadalmi-szegregációs scifi valójában Blomkamp első sikerének az eredménye volt. A film ugyanis

2006-os rövidfilmje, az Alive in Joburg című kísérleti rövidfilm alapján készült.

Az Alive in Joburgban már ott volt a District 9 látványossága, szociális érzékenysége, izgalmas áldokumentarista stílusa. Egy scifi-szkeccs volt, amiben ott vibrált Dél-Afrika egész, civilizációs erőszak-politikától és társadalmi szegregációtól terhes történelme egyetlen kegyetlen scifi modellben.

Ez volt az a siker, ami egyáltalán lehetővé tette számára a 30 millió dolláros District 9 leforgatását

Tehát szervezett egy saját, független filmstúdiót, és visszatért ahhoz, ami az első sikert hozta számára: elkezdett újra kísérleti rövidfilmeket, scifi-szkeccseket, afféle producer- és közönség-csalikat készíteni. Talán egy majd újra egészestés rendezést hoz számára.

Élőszereplős és animációs filmeket készített. Igyekezett minél több kreativitást összesűríteni, egyedi atmoszférákat teremteni és felvillantani szimpatikus, főszereplőgyanús karaktereket. Ugyanakkor sokféle stílusban készített vegyesfelvágottról van szó.

Kép: Oats Studios Netflix hivatalos előzetes // Youtube

Óriások, földönkívüliek, istenek, és más szörnyetegek

A Rakka, a Firebase és a Zygote című rövidfilmek egyértelműen a megfilmesítésre hajtó tudományos fantasztikus történetek, kifutás nélkül, de mégis katarktikus szerkezetekben. A Rakka 2017-ben készült, amikor az együttműködés reményétől egyre inkább megfosztott Blomkamp legalább itt szerepeltethette Sigourney Weavert, akitől elválaszthatatlan Ellen Ripley karaktere. Ugyanebben az évben készült a Firebase, a vietnámi háborúban játszódó, ígéretes misztikus horror ugyanabban az áldokumentarista stílusban, ami annyi sikert hozott korábban. A Zygote groteszk űr-test-horror, ami David Cronenberg klasszikusait idézi. Remek kis borzongás 23 percben.

Aztán ott vannak a látványos animációs rövidfilmek. Közülük a kétrészes Adam című posztapokaliptikus scifi érdekessége, hogy az első Adam valójában egy svéd demó volt, ami a Unity videójáték-motorban rejlő lehetőségeket hivatott bemutatni.

Azonban a „világ” annyira izgalmasnak bizonyult, hogy Blomkamp is hozzájárult az univerzum további építéséhez ezzel a két epizóddal.

A Gdansk két nagyonrövid-filmje inkább a fantasy és űr-fantasy irányba mutat ki egy-egy látványos jelenettel.

Aztán ott vannak azok a kisfilmek, amik Blomkamp mélységesen fekete humorát mutatják be megfelelő mennyiségű társadalomkritikával fűszerezve.

A God sorozat kegyetlen Istenének szerepében régi harcostársát, a (szinte) mindig zseniális Sharlto Copley-t láthatjuk újra.

Bár teljes egészében animáció, mégis inkább ide sorolható a Kapture sorozat is, ahol két tudós, két igazi kocka, próbálgatja a modern világ elképesztő új fegyvereit. De kapunk horrorisztikus konklúziókkal végződő tv-show skeccseket is a Cooking with Bill című négyrészes révén – ez egyébként nagyon komoly műfaj-paródia – és pár egyszerre ijesztő és humoros epizódot egy olyan alternatív világból, ahol az Egyesült Államok elnöke… hát… talán nem volt tökéletes választás a hivatal viselésére…

Az Oats Studios elmúlt 5 éves termésének legjavát láthatjuk a Netflix válogatásában, és abban biztosak lehetünk, ahol Blomkamp újra megmutatja, hogy mi az, amiben tényleg tehetséges, és ami annyira hiányzott nekünk abból, amit a moziban művelt a District 9 óta.