Különösen értékes régészeti lelettel, egy teljes és ép állapotú római katonai ló fejpáncéllal gyarapodott a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tárának Római Gyűjteménye.
A Duna komáromi szakaszából kiemelt lelet jelentős: a páncélnak mindhárom eleme megőrződött. Ilyen ép állapotú vértet már több mint hetven éve nem találtak a Római Birodalom területén – áll a Magyar Nemzeti Múzeum legfrissebb közleményében.
Mint írják: a gazdagon díszített elemeken a ruhátlan Mars isten és a Iuppitert idéző sasok is jól kivehetők. A tárgyat bemutató kiállítás megnyitásával egyidőben aláírják a Magyar Nemzeti Múzeum és az ELTE közötti együttműködési megállapodás megújítását.
Az eseményen Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériumának Közigazgatási Államtitkára közölte:
a 2-3. században készült ló fejpáncél a „Hónap kincse”. Ilyen állapotú, teljes garnitúrát már több mint hetven éve nem találtak az egykori Római Birodalom területén. A pannóniai tartományokból eddig mindössze egyetlen teljes ló fejpáncél maradt fent, ám az jóval korábbi, 1. századi, díszítése is eltérő.
Budapest, 2021. november 10.
Latorcai Csaba, az Emberi Erõforrások Minisztériumának közigazgatási államtitkára, L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum fõigazgatója és Borhy László, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) rektora (b-j) a Római díszpáncél a Dunából címû kamaratárlat sajtótájékoztatóján a Magyar Nemzeti Múzeum Lapidáriumában 2021. november 10-én. Egy értékes régészeti lelettel, egy magángyûjtõtõl 2,65 millió forintért megvásárolt teljes és ép római katonai lófejpáncéllal gyarapodott a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tárának Római Gyûjteménye. A Duna komáromi szakaszából fél évszázada kiemelt páncélnak mindhárom eleme megõrzõdött. Ilyen ép állapotú vértet már több mint hetven éve nem találtak a Római Birodalom területén.
MTI/Kovács Attila
Vajon hogy került a Dunába?
A fejvérteket a katonák hátaslovainak kantárszíjaihoz kötötték, úgy, hogy védjék az állat sérülékeny szemeit és homlokát. A Dunában talált darab nem az állat teljes fejét befedő, nagyméretű fajta, hanem a csak a szemeket és azok környékét, valamint a homlokot védő, középméretű vértek közé sorolható.
A díszpáncél-garnitúra egyike azon római katonai felszerelési tárgyaknak és fegyverleleteknek, amelyek nagy számban kerültek elő a Római Birodalom határfolyóiból. Hasonlóképpen gyakoriak a római sisakok, csatatőrök, kardok és pajzsalkatrészek, valamint elsüllyedt római hadihajókból származó, katonák felirataival ellátott rézbográcsok és más bronzedények.
A középső, nyolcszögletű elem ívelt éleit és sarkait kettős, illetve hármas karéjformákkal tagolták, a figurákat pedig szurokágyon, kalapálással történő domborítással alakították ki. A két ellentétes állású szélső lemez halhólyag vagy vízcsepp formájú, és zsanérral kapcsolták őket a középső lemezhez. A két szemet védő kosár félgömb formáját valószínűleg kalapálással és esztergán, fémnyomással alakították ki.
Budapest, 2021. november 10.
A kiállított díszpáncél a Római díszpáncél a Dunából címû kamaratárlat sajtótájékoztatóján a Magyar Nemzeti Múzeum Lapidáriumában 2021. november 10-én. Egy értékes régészeti lelettel, egy magángyûjtõtõl 2,65 millió forintért megvásárolt teljes és ép római katonai lófejpáncéllal gyarapodott a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tárának Római Gyûjteménye. A Duna komáromi szakaszából fél évszázada kiemelt páncélnak mindhárom eleme megõrzõdött. Ilyen ép állapotú vértet már több mint hetven éve nem találtak a Római Birodalom területén.
MTI/Kovács Attila
A római díszfegyvereken csaknem kizárólagosan a hadsereg isteneit idézték meg: a kiállított páncél főszereplője a mindössze teste köré csavart katonaköpenyt viselő, ruhátlan Mars isten. Jelképe a lándzsa és a pajzs, amelyek az istenség kezében a páncélon is megjelennek. Fejét balra, a lándzsa felé fordítja, sisakja és annak magas taréja így profilból látszik. Felemelt jobb kezében lándzsát, baljában földre állított, „lebegő”, ovális pajzsot tart. Érdekesség, hogy a pajzs közepéről hiányzik a pajzsdudor, valamint a kardszíj által tartott hüvely üres, nem látható a kard markolata. Ezek valószínűleg véletlenül maradtak le.
Az oldallemezeken látható kisebb méretű, ragadozó tekintetű, horgas csőrű sasmadár a Birodalom főistenét, Iuppitert idézte meg, aki Róma legfőbb védelmezője és támogatója volt. Aki Iuppiter képmását vagy jelképeit viselte, az isten védelme alá helyezte magát. A glóbuszon álló sast hatalmi jelképként is használták, amely megtestesítette a rómaiak – Iuppiter által biztosított – világuralmát.
Többféle magyarázat is létezik arra, hogy a római kori fegyverleletek annak idején miként kerülhettek a folyóba. Egyrészt lehettek például isteneknek szánt, folyóba dobott fogadalmi áldozati ajándékok, de elsüllyedt hadi vagy csapatszállító hajók roncsai is rejthették őket. Jelen páncél esetében a folyón, vagy közvetlenül annak partjain zajló fegyveres konfliktusok lehetősége kizárható, mivel a mai ismeretek szerint ilyen díszpáncélokat harci körülmények között nem viseltek.
Budapest, 2021. november 10.
A kiállított díszpáncél hátsó oldala a Római díszpáncél a Dunából címû kamaratárlat sajtótájékoztatóján a Magyar Nemzeti Múzeum Lapidáriumában 2021. november 10-én. Egy értékes régészeti lelettel, egy magángyûjtõtõl 2,65 millió forintért megvásárolt teljes és ép római katonai lófejpáncéllal gyarapodott a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tárának Római Gyûjteménye. A Duna komáromi szakaszából fél évszázada kiemelt páncélnak mindhárom eleme megõrzõdött. Ilyen ép állapotú vértet már több mint hetven éve nem találtak a Római Birodalom területén.
MTI/Kovács Attila
Vélhetően a Duna komáromi szakaszáról került elő
A lelet lelőhelye a hagyomány szerint a Duna komáromi szakasza. Itt fekszik Felső-Pannonia tartomány egyik fő katonai támaszpontja, Brigetio, a mai Komárom Szőny városrésze. A nehézgyalogosokból álló légiókhoz százhúsz főnyi lovasság is tartozott, és ezek a katonák díszpáncélt is viseltek. A páncél tulajdonosa, hacsak nem hajón utazott, valószínűleg Brigetióban, vagy a közelébe telepített lovascsapatban szolgálhatott. Azt a kérdést, hogy a páncél vajon egy Felső-Pannoniában, talán magában Brigetióban működő fegyvergyártó műhely terméke volt-e, vagy egy távolabbi tartományban készítették, esetleg vándorló mesterek munkája volt, még egyelőre nyitott kérdés.
A múzeum által vásárolt leletet tulajdonosa régiséggyűjtő édesapjától örökölte, aki fél évszázaddal ezelőtt egy kotróhajón dolgozó barátjától kapta ajándékba. A kotrómunkás nem tulajdonított nagy jelentőséget és értéket a tárgynak, mert azt gondolta róla, hogy valamilyen modern színházi kellék lehetett. A családi hagyomány szerint a páncéllemezeket Komárom közelében, a Duna medréből kotorták ki. Ezt alátámasztja egy apró kagylótöredék is, amely a tárgyat borító rézkorrózióba ágyazódott be.
