148 évvel ezelőtt, hosszas viták és előkészületek után, 1873. november 17-én egyesült a három történelmi városrész: Buda, Pest és Óbuda, így létrejött Budapest a Magyar Királyság új fővárosa Budapest.
A rohamosan fejlődő város(részek) egységesítése persze nem újkeletű ötlet volt. A város terjeszkedése és fejlődése egységes irányítást követelt meg, a széttagoltság rendkívüli gátat jelentett eddigre már, így az Országgyűlés 1872-ben megszavazta, hogy Buda és Pest szabad királyi fővárosok, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Óbuda mezőváros és az akkor még szintén a vármegyéhez tartozó Margit-sziget egyesüljön. A törvény 1873. január 1-jén lépett életve, az új főváros testülete pedig ez év november 17-én vette át az egységes város fölötti irányítást a tanácsoktól.
„1.§ Buda és Pest sz. kir. Fővárosok, valamint Ó-Buda mezőváros és a Margitsziget, ez utóbbiak Pest vármegyéből kikebeleztetvén. Buda-Pest főváros név alá egy törvényhatósággá egyesíttetnek.
2.§ Az ekkép alakított főváros, mint önálló törvényhatóság… gyakorolni fogja a törvény korlátai közt:
a, az önkormányzatot
b, az állami közigazgatás közvetítését
c, foglalkozhat ezen kívül egyéb közérdekű, sőt országos ügyekkel…
3. § Önkormányzati jogánál fogva a főváros saját belügyeiben önállólag intézkedik, határoz és szabályrendeletet alkot, s határozatait és szabályrendeleteit saját közegei által hajtja végre…”
– 1872. évi XXXVI. törvénycikk
1873. január 1-jei hatállyal Pest, Buda és Óbuda egyesült Budapest néven. November 17-én az új testület átvette az egyesített főváros irányítását.
Az átalakítás és bővítés előtti királyi palota. Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei
Érdemes elolvasniA karácsonyi Budapest bekerült Európa legszebben kivilágított városai közé! – képek
Az egyesítés volt a könnyebb feladat, a neheze csak most jött
A közigazgatási szempontból új fővárost természetesen “tartalommal” is fel kellett tölteni. A tudatos városervezés szép példájaként ekkor épül ki a Nagykörút, az Andrássy út, a Margit híd, a Szabadság híd, majd a régi Erzsébet híd.
A kiépülő centrális közlekedési infrastruktúra révén a város felgyorsult és közelebbé vált az ország számára, a pompás fejpályaudvarok pedig nemcsak a közlekedést segítik, de a város pompáját is emelik: 1877-ben megnyílik a Nyugati pályaudvar, 1884-ben a Keleti pályaudvar.
Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei
Megindul a villamosközlekedés, amely pár év alatt átszövi Budapestet: az egymással vetélkedő két közlekedési társaság vonalai szó szerint egymással versenyezve igyekeznek minél több városrészt és utcát bekötni a városi vérkeringésébe.
Az előrelátó várostervezésnek hála az újonnan kiépülő kerületekben pompás bérházak és minden korábbinál modernebb lakások nyílnak, mindeközben szinte teljesen eltűnik a középkori Pest: a régi városmag utcái szinte teljesen átalakulnak, lebontják vagy beépítik a városfalakat.
A fejlődésre a koronát a milleniumi év teszi fel, amikor átadják a kontintens első földalatti vasútját, a Kisföldalattit, vagyis a Millenniumi Földalatti Vasút, a Műcsarnok és az Iparművészeti Múzeum, átadják sokak szerint a legszebb fővárosi Duna átkelőt, a Ferencz József hidat, leteszik a királyi palota bővítésének alapkövét, az épülő parlament kupolája is elkészül.
A Ferencz József híd és a Gellért-hegy a pesti alsó rakpartról nézve. A felvétel 1897-ben készült. Fotó: Fortepan / Plohm József
A hihetetlen sebességű terjeszkedéssel párhuzamosan kiépül a főváros modern közműhálózata, a rakpartok, gombamódra szaporodnak a város szélein az ipartelepek (illetve szorulnak ki a rohamosan terjeszkedő lakóözetek miatt).
Ezzel egyidőben valódi olvasztótengellyé változik a város: a korábban inkább német nyelvű városrészek általános nyelve úgy válik egy nemzedék alatt magyarrá, hogy rengeteg nemzetiségi lakos is itt keres munkát és jobb életet.
Fotó: Fortepan.hu
A fejlődés mértékére jellemző, hogy a századfordulóra már több mint 700 ezer lakos él a fővárosban.
A korábban soha nem látott fejlődést végül csak az első világháború és a trianoni békediktátum töri meg, majd a II. világháború és a kommunista rezsim pusztításai és utóbbi igénytelensége miatt Budapest hosszú évtizekre elveszti régi pompáját, fényét. De ez már egy másik történet.
