A 175 éve született Mikszáth Kálmánra emlékeznek
175 éve született Mikszáth Kálmán. Szülőfalujában, a felvidéki Szklabonyán (Mikszáthfalván), és Balassagyarmaton is megemlékezéseket tartanak a hétvégén.
Az író szülőfalujában bemutatták tegnap az új állandó kiállítást. Mikszáth Kálmán tíz évig élt a mai szklabonyai emlékházban, ahol Szent Péter esernyője alatt címmel rendezték be az új kiállítást. A tárlat központi témája a szülőföld szeretete és a palócoktól kapott ihlet.
Ma tíz órakor Balassagyarmaton koszorúzással kezdődik a megemlékezés a vármegyeháza előtt álló Mikszáth-szobornál. Ünnepi beszédet mond Gintli Tibor, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke. Az író műveiből Hirtling István színművész idéz Simon Katalin népdalénekes közreműködésével.
Ezt követően emlékülést tartanak a városháza dísztermében. Az előadásokon szó lesz Mikszáth balassagyarmati tollrajzairól vagy A jó palócok című novellafüzérben fellelhető folklór elemekről is.
Az évfordulós megemlékezést közösen szervezte a Mikszáth Kálmán Társaság, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Nógrád Megyei Tagozata, a Szlovák Nemzeti Múzeum Magyar Kultúra Múzeuma, Balassagyarmat Város Önkormányzata és az Anyanyelvápolók Szövetsége.
Mikszáth élete
Mikszáth Kálmán 1847. január 16-án született az akkor még Nógrád megyei Szklabonyán. Szülei, Mikszáth János jómódú földbirtokos, és a kisnemesi származású Veress Mária, mindketten evangélikus vallásúak voltak.
Elemi iskoláit a faluban végezte. A rimaszombati evangélikus kisgimnáziumban írta első verseit, prózáit. Az utolsó két osztályt már Selmecbányán végezte, ahonnan 1868-ban Pestre került, ahol jogi tanulmányokat folytatott, de diplomát nem szerzett.
Iskolái befejeztével visszatért Nógrád megyébe, ahol 1871-ben Mauks Mátyás szolgabírónál Balassagyarmaton szolgabírósági esküdtként helyezkedett el. Itt alkalma volt közvetlen közelből is tanulmányoznia a vármegye uraságait. Emellett megpróbálkozott az újságírással is: különböző fővárosi lapok közölték cikkeit, többek között az Igazmondó, Szabad Egyház, Fővárosi Lapok és a Borsszem Jankó.
Már a Pesti Hírlap újságírója volt, amikor 1881-ben megjelent a Tót atyafiak című novelláskötete, írói hírnevét pedig végleg megalapozta következő műve, A jó palócok
1872-ben ügyvédbojtár lett, 1873. július 13-án pedig feleségül vette Mauks Mátyás leányát, Mauks Ilona Máriát. Még ebben az évben meghaltak Mikszáth szülei a kolerajárványban, s ő feleségével együtt a fővárosba költözött. Nagy nyomorban éltek. 1874-ben egynapos korában meghalt első gyermekük. Felesége megbetegedett és hazaköltözött szüleihez, az író pedig visszatér szülőfalujába, de ott sem volt maradása. Visszatért Pestre, és irodalommal foglalkozott. El akart válni, mert azt gondolta, rendes jövedelem nélkül nem méltó feleségéhez. Azt hazudta, hogy mást szeret, így végül az asszony belement a válásba. Miután Mikszáthnak rendes jövedelme lett, 1883-ban újra összeházasodtak, és három fiúgyermekük született: Kálmán, Albert és János. Mikszáth 1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. A Beszterce ostroma, és a Különös házasság című regények szerzője Budapesten halt meg 1910. május 28-án.
