Vlagyimir Putyin brutális háborúja olyan áldozatokat is követel, amikre talán ő sem számított. Összefoglaljuk Abramovics és a Chelsea szakításának történetét
Amint az AP hírügynökség összeállítása emlékeztet, Roman Abramovics nemrégiben, tavaly novemberben látogatott újra Londonba. Akkor úgy tűnt, hogy az orosz oligarcha fokozatosan visszatér abba a központi szerepbe, amit korábban betöltött angol labdarúgócsapatánál, a Chelsea-nél.
Aztán február 24-én hirtelen minden megváltozott: Oroszország megtámadta Ukrajnát.
És most, három hónappal később Abramovicsot egy Todd Boehly amerikai befektető által vezetett csoport váltja a Chelsea tulajdonosaként. Ez elképzelhetetlen volt még február elején is, amikor részt vett Abu Dhabiban a FIFA klubvilágbajnokságán, amelyet csapata meg is nyert.
Abramovics még akkor is próbált ragaszkodni a Chelsea-hez, amikor felerősödött a harag Oroszországgal szemben.
És ebben nemcsak a klub szurkolói álltak mögötte, de például a londoni csapat élő legendája, John Terry is „a legjobbnak” nevezte őt.
Gyorsan ellehetetlenült a helyzete
Már a háború kezdete után néhány órával azzal vádolták Abramovicsot a brit alsóházban, hogy súlyos korrupcióban érintett, mert fizetett a politikai befolyásért Oroszországban. Egyre nőtt az igény, hogy szankcionálja őt a brit kormány. A cselekvés szükségességét érezve a tulajdonos gyorsan, már február 26-án felajánlotta, hogy a Chelsea feletti „gondnokság” kerüljön a klub jótékonysági alapítványi vagyonkezelőihez.
A tervet azonban nem fogadták el.
És a homályos javaslat egyébként sem csillapította az amiatt érzett dühöt, hogy Vlagyimir Putyin szövetségese megtarthatná London szívében az egyik legnagyobb futballklub tulajdonjogát.
Néhány nappal később Abramovics megpróbálkozott azzal is, hogy a béke élharcosaként igyekszik eljárni, de a békekötés terén sem ért el sikereket, valamint saját pozícióját sem tudta javítani.
„Remélem – nyilatkozta ekkor Abramovics – hogy még egyszer, utoljára felkereshetem a Stamford Bridge-et, hogy személyesen elköszönjek önöktől.”
Egy héttel később a kormány szertefoszlatta a Londonba való visszatérés minden reményét.
Abramovics ellen szankciókat és utazási korlátozásokat vezettek be, vagyonát befagyasztották, a Chelsea pedig csak a kormány által kiadott engedély alapján működhetett május végéig. Új meccsjegyeket nem tudtak eladni, a játékosokkal nem tudtak új szerződést kötni. Még a fanshopokat is be kellett zárni.
Nem maradt választása
A vesszőfutás a klub eladásával ért véget.
Az eladási ár 2,5 milliárd font (nagyjából 1100 milliárd forint) volt, ami a valaha volt legmagasabb, amit egy csapatért adtak.
A bevételt pedig egy, a háború ukrán áldozatait támogató alapítványhoz kellett juttatni.
A Boehly vezette csoportnak emellett azt is vállalnia kellett, hogy a következő években 1,75 milliárd fontot (kb. 800 milliárd forintot) fektet be a csapatokba és az infrastruktúrába.
Ez volt a 19 éves tulajdonosi időszak ünnepélyes befejezése. Miután 2003-ban 140 millió fontért megvásárolta a Chelsea-t, Abramovics végül nem kapott semmit.
