A trianoni szerződés ellen harcot indító osztrák hercegné – “Stefi”

Rostinról a brit titkosszolgálat, az  MI5 részletekbe menő, vastag mappát őrzött Rostinról: 1925-ben jelent meg Londonban, hivatalosan újságíróként, az SD-Ausland, a legjelentősebb német külügyi titkosszolgálat megbízottjaként. A brit elhárítás felfigyelt rá, mivel azonban nem bizonyult túl erős jellemnek alkohollal és nőkkel szemben, leleplezés helyett inkább saját céljaira használta, és adatokat szerzett tőle a német titkosszolgálat működéséről. Indiszkréciójának Rostin megfizette az árát – megbízói 1928 elején elhelyezték a szigetországból az Egyesült Államokba.

Magyarország patrónus-lordja, Harmsworth ügyvéd fia

Harold Harmsworth, a későbbi Lord Rothermere Alfred Harmsworth londoni ügyvéd tizenegy fia közül másodikkén  nőtt fel a brit fővárosban.  Apjuk keresztnevét  nevét viselő legidősebb bátyjával alapított az 1890-es években sajtótársaságot, ami a huszadik század második évtizedére az egész Egyesült Királyságot lefedő médiabirodalommá terebélyesedett. Ehhez a konszernhez  tartozott a Times és   Nagy-Britannia legolvasottabb  lektűr- lapjai is,  mint a Daily Mirror, vagy a  Weekly Dispatch. A család a Brit Liberális Párt anyagi és erkölcsi támogatói közé tartozott. A tizenegy fivér egyike, Cecil 1906-ban nyert először mandátumot liberális színekben az alsóházban, aztán folyamatosan 1922-ig. 1919 és 1922 között a brit külügyminisztérium külügyi államtitkár-helyettese lett, azaz a brit diplomácia második legmeghatározóbb döntéshozója. Haroldot – Lord Rothermere-t- 1917-ben Lloyd George a légügyi minisztérium vezetésével bízta meg. Az 1922-es választásokon azonban a liberális párt nem tudott kormányerővé válni. A vereség a Harmsworthök visszavonultak az aktív politizálástól. Nem sokáig azonban. Alfred még ugyanebben az évben elhunyt, s az örökségért vívott háborúban bátyja elveszítette a sajtóbirodalom zászlóshajóját, a Times-ot, Harold hamarosan híres lett arról, eladdig könnyed témáknak otthont adó bulváros lapjainak olvasottságát népszerű, vagy népszerűvé tehető  politikai témák felvetésével növelte időről időre. Ezek közé tartozott az az incidens, amikor 1924-ben a Daily Mail leközölt egy levelet, ami  Grigorij Jeszejevics Zinovjevnek, a Komintern elnökének tollából származott. Egy levelet, aminek a brit munkáspárt volt a címzettje, s amiben a moszkvai kommunista a rendszer aláásására buzdította szigetországi elvtársait.

1927 koranyarán Monte Carloban történt, hogy a bécsi fogorvos lánya, Hohenlohe grófné először beszélt Trianonról és Magyarországról a londoni ügyvéd fiának, Rothermere lordjának, amikor a férfi arra panaszkodott, hogy  kifogyott  a témákból, amik lapjai olvasottságát emelhetik. Köztudott, hogy 1927. június 21-én Rothermere neve alatt jelent meg a Daily Mailben a „Magyarország helye a nap alatt” – címen elhíresült vezércikk, mely a trianoni békeszerződés felülbírálását sürgette a győztes nagyhatalmaktól. Az már kevésbé, hogy  titkára későbbi emlékei szerint a lord ekkor még azt sem igen tudta, hol keresse a térképen Magyarországot, s az még kevésbé, hogy ugyanezen a napon a Daily Mail főszerkesztőjétől üzenet érkezett Hohenlohe Stefihez, közismertebb nevén Stefi hercegnéhez, ami így hangzott:

A cikk hatalmas felzúdulást okozott Közép-Európában. Tömegeket mozgatott meg a Magyar Királyságban, akik szinte vallásos áhitattal bíztak az “angol úr” segítségében – habár a lordnak nem volt valódi befolyása a londoni külügyre. Lapjai olvasottságát azonban addig sosem látott mértékben  megnövelte a véleménycikk.

1928-ban a brit titkosszolgálat úgy értesült lord Rothermere titkárságának egy tagjától, hogy  a mágnás innentől évi 5000 fontért alkalmazta  Hohenlohe hercegnát, hogy “segítsen neki a magyar ügyben”, és hogy „követe” legyen Európa városainak felső köreiben.

A pár 1938-ban szakított véglegesen. Hohenlohe Stefi ekkor bírósághoz fordult Londonban. Azzal a váddal, hogy: A lord életjáradékként ígérte neki az évi összeget, aminek folyósítását nincs joga megszüntetnie. A – Rothermere birodalmon kívüli- sajtó részletesen beszámolt a két éven át húzódó, a londoni újságolvasó közönség körében általános derültséget kiváltó perről. A hosszú tárgyalássorozat számunkra leglényegesebb eleme, Hohenlohe Stefánia vallomásának az a mondata, amikor felidézte, hogyan ért véget magyarországi küldetése. 1928-ban “Rothermere kijelentette neki: itt az ideje abban a régi királyságban a monarchia helyreállításának, s hozzátette, hogy saját fiára, Esmond Harmsworthre gondolt” mind a Budai Vár leendő koronás lakójára.

Az MI5, a brit titkosszolgálat az 1930-as évek második felében már nem csupán Rostinról, Stefánia egykori lovagjáról, de a grófnéról magáról is tényként kezelte, hogy német ügynök. “Teti”, ahogy az európai arisztokrácia ismerte Rothermere lord gyakori női kísérőjét, ekkorra már bejáratos volt a Nemzetiszocialista Párt vezérkarának legfelsőbb köreibe, s maga Hitler is „drága grófnémnek” szólította őt.

A német titkosszolgálat legnagyobb valószínűséggel célzottan szemelte ki Rothermere lordot szovjet információkért. Ezért állította rá Rostin segítségével Stefániát, aki  tűzhöz közel kerülve aztán  megsütötte a saját pecsenyéjét is. Hogy maga a magyar akció lett volna a német cél, arra nemhogy bizonyíték, de indok sincs. A harcos revíziókövetelés a legmesszebb állt az épp regnáló berlini külügyminiszter: Otto Streeseman politikájától.

A per folyamán Stefánia hol azt állította ő ezt az ötletet konzekvensen visszautasította, hol azt, hogy a lord követeként Budapestre utazott, s találkozott Magyarország kormányzójával.

Talán nem véletlen, hogy a brit királyi ítélőtábla levéltári anyagában a részletes és tételes archiválás ellenére sem található meg a peranyag, a tárgyaláson elhangzottakról csak a sajtóból van információnk.