A gondolataink sincsenek többé biztonságban egy új technológia miatt
A tudósok mostantól úgy tudják “dekódolni” az emberek gondolatait, hogy még csak hozzá sem érnek a fejükhöz.
A korábbi gondolatolvasási technikák az emberek agyába mélyen beültetett elektródákra támaszkodtak. A bioRxiv adatbázisban szeptember 29-én közzétett jelentésben leírt új módszer ehelyett a funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) nevű agyszkennelési technikára támaszkodik, írja a Science Alert a The Scientist írása alapján.
Az fMRI az oxigéndús vér áramlását követi az agyban, és mivel az aktív agysejteknek több energiára és oxigénre van szükségük, ez az információ az agyi aktivitás közvetett mérőszámát adja.
Ez a letapogatási módszer természeténél fogva nem képes valós idejű agyi aktivitást rögzíteni. Ennek az oka az, hogy az agysejtek által kibocsátott elektromos jelek sokkal gyorsabban mozognak, mint a vér az agyban. Figyelemre méltó módon azonban a tanulmány szerzői úgy találták, hogy ezt a nem tökéletes módszert mégis fel tudták használni az emberek gondolatainak dekódolására. Szóról szóra történő fordítást azonban nem tudtak készíteni.
“Ha 20 évvel ezelőtt a világ bármelyik kognitív idegtudósának azt mondom, hogy ez megvalósítható, kiküldtek volna a szobából” – mondta a The Scientistnek Alexander Huth vezető szerző, az austini Texasi Egyetem idegtudósa.
Az új tanulmányhoz, amelyet még nem bíráltak el, a kutatócsoport egy 20-as és 30-as éveikben járó nő és két férfi agyát vizsgálta meg. Mindegyik résztvevő összesen 16 órányi különböző podcastot és rádióműsort hallgatott több részletben a szkennerben. A csapat ezután ezeket a szkenneléseket egy általuk “dekódernek” nevezett számítógépes algoritmusba táplálta, amely összehasonlította a hanganyagban lévő mintákat a rögzített agyi aktivitás mintáival.
Az algoritmus ezután képes volt egy fMRI-felvételt venni, és annak tartalma alapján egy történetet generálni, és ez a történet “elég jól megfelelt” a podcast vagy rádióműsor eredeti cselekményének – mondta Huth a The Scientistnek. Más szóval, a dekóder az agyi aktivitás alapján következtetni tudott arra, hogy az egyes résztvevők milyen történetet hallottak.
Ennek ellenére az algoritmus elkövetett néhány hibát, például a szereplők névmásainak felcserélését, valamint az első és harmadik személy használatát. “Elég pontosan tudja, hogy mi történik, de azt nem, hogy ki csinálja a dolgokat” – mondta Huth. További tesztek során az algoritmus meglehetősen pontosan meg tudta magyarázni egy némafilm cselekményét, amelyet a résztvevők a szkennerben néztek. Még egy olyan történetet is el tudott mesélni, amelyet a résztvevők képzeletben elmeséltek. Hosszú távon a kutatócsoport célja, hogy ezt a technológiát továbbfejlessze, hogy azt olyan agy-számítógép interfészekben lehessen használni, amelyeket olyan emberek számára terveztek, akik nem tudnak beszélni vagy gépelni.
[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/10/26/egy-neves-francia-filozofus-szerint-az-europaiak-csodaljak-magyarorszagot/” ][/hm_embed]
