Kié a Hold?

Van valakinek fennhatósága a Hold felett? És meg tudja-e valaki vásárolni?

Két ország zászlaja lóg kibontva a Hold kietlen, hátborzongatóan mozdulatlan felszíne fölött. Az egyik az Egyesült Államok csillagai és csíkjai, a másik Kína bíborvörös színű lobogója. De ha megkérdezzük ezeknek az országoknak bármelyik tisztviselőjét, azt fogják mondani, hogy ezek a zászlók semmiféle tulajdoni igényt nem képviselnek. Inkább földönkívüli graffitik.

De ha egy zászló kitűzése a Holdra nem számít tulajdonjogi igénynek, akkor mi számít annak? És ha már itt tartunk, tulajdonképpen lehet-e bárkié a Hold?

A világ első, űrkutatásra vonatkozó jogi dokumentuma

Amikor 1957 októberében a Szputnyik 1, a világ első műholdja felbukkant az égen, a lehetőségek teljesen új birodalma nyílt meg. E lehetőségek egy része tudományos, más része azonban jogi jellegű volt. A következő évtizedben a nemzetközi közösség kidolgozta az 1967-es világűr-egyezményt (OST), a világ első, kifejezetten az űrkutatásra vonatkozó jogi dokumentumát.

Ez a szerződés a mai napig az űrjog legbefolyásosabb darabja, annak ellenére, hogy technikailag nem kötelező érvényű. “Ez nem egy magatartási kódex” – mondta Michelle Hanlon, a Mississippi Egyetem jogi karának űrjogi szakértője. “Ez csak iránymutatás és elvek.”

A végrehajthatóság hiánya ellenére az OST világosan fogalmaz a világűrben földet rabló országokkal kapcsolatban. A szerződés 2. cikke kifejezetten kizárja annak lehetőségét, hogy egy ország tulajdonjogot követeljen a világűr egy részére vagy bármely égitestre. “Egy állam nem követelhet szuverenitást a Holdon, pont” – mondta Hanlon a Live Science-nek.

De amikor olyan építmények, mint a bázisok és élőhelyek építéséről van szó a holdi talajon, a dolgok már homályosabbak – mondta Hanlon. “Ezek egyfajta területet jelentenek más eszközökkel, nem igaz?”

Vajon építhetnénk házat a Holdon?

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata – amely az OST 3. cikke értelmében az űrben is érvényes – kimondja, hogy az egyénnek alapvető joga van a tulajdonhoz. Ez azt jelenti, hogy elméletileg bárki építhetne egy házat a Holdon, és azt a sajátjának tekinthetné. Több ember is igényt tartott már a Hold egyes részeinek birtoklására, köztük Robert R. Coles, az Amerikai Természettudományi Múzeum New York-i Hayden Planetáriumának korábbi elnöke. Coles 1955-ben megpróbálta eladni a Holdat hektáronként 1 dollárért, írta a New York Times.

Az OST 12. cikke azonban tartalmaz egy olyan rendelkezést, amely meghiúsíthatja ezt a kísérletet. Kimondja, hogy egy másik égitestre telepített létesítménynek minden fél számára használhatónak kell lennie. Más szóval – mondta Hanlon – nyilvános térként kell működnie. Az 1979-es Holdszerződés segített volna összeegyeztetni a 2. cikket a 12. cikkel azáltal, hogy kimondta, hogy az űrben tevékenykedő kereskedelmi vagy egyéni feleket a származási országuk részének kell tekinteni, nem pedig független entitásnak.

Az Egyesült Államok, Kína és Oroszország azonban mindeddig nem ratifikálta ezt a megállapodást, így az nagyrészt hatástalannak tekinthető. Ahogy a NASA Artemis programjához, valamint Kína és Oroszország közös holdbázis-projektjéhez hasonló küldetések beindulnak, az olyan űrjogászoknak, mint Hanlon, nehéz munkát kell végezniük a 2. cikk és a 12. cikk összeegyeztetésében.

Artemis Accords, a NASA nemzetközi megállapodása

A közelmúltban a NASA az Artemis Accords nemzetközi megállapodással próbálta betömni az űrjog hiányosságait, amely a jövőbeli felfedezések zökkenőmentesítése érdekében jött létre. A világűrről szóló szerződésre építve a megállapodás több nem kötelező érvényű alapelvet határoz meg, amelyek a több égitestre, köztük a Holdra irányuló tevékenységet szabályozzák. A javaslat rendelkezései között szerepel bizonyos holdi régiók – például az orosz Luna-szonda leszállóhelye és Neil Armstrong lábnyomai – védett űrörökségként való elismerése.

A megállapodások azonban lehetővé teszik a földönkívüli erőforrások kitermelését és felhasználását is, ami nem minden országot hoz lázba. Eddig huszonegy ország írta alá a megállapodást, bár néhány jelentős szereplő, köztük Oroszország, elutasította azt erre a záradékra hivatkozva, amely szerintük tisztességtelen előnyt biztosít az amerikai üzleti érdekeknek – írja a Science. Néhány tudós pedig rámutatott, hogy a Holdról szó szerint földet venni gyanúsan hasonlít a földtulajdonláshoz.

Vannak más lehetőségek is a tulajdonjog igénylésére anélkül, hogy ténylegesen tulajdonjogot igényelnének a Holdon. Például a tudományos berendezések, a roverek vagy a helyhez kötött szeizmométerek használata de facto földigényléssé válhat, ha a kutatócsoport megtiltja, hogy más emberek túl közel menjenek a berendezésükhöz. Mindezek a következő évtizedekben biztosan jogi vitás pontokká válnak majd.

“Sok szempontból ez nem közvetlen kérdés” – mondta Hanlon. “És sok szempontból az is.” De a nap végén “nagyon-nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy felelősségteljesen járjunk el” – tette hozzá.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/12/03/ha-nem-allitjuk-meg-a-szennyezest-hamarosan-belefulladunk-a-muanyagba/” ][/hm_embed]