Tévedtünk, és az egyiptomi mumifikálás véletlen volt?

Az általános felfogás szerint a mumifikálás célja az volt, hogy az ókori egyiptomiak testét a halál után megőrizzék. Ezzel szemben a tudosók egy része azt állítja, ez az elmélet teljesen helytelen, és félreviszi az értelmezést.

Egyre több régész szerint a mumifikálás tartósító hatása valószínűleg véletlen volt, és a kora újkori egyiptológusokat hibáztatják, amiért kevés bizonyítékon alapuló félreértést terjesztettek. Az új felfogás szerint az egyiptomiak ehelyett a fáraókból szobrokat, vallási jelentőségű műalkotásokat akartak készíteni, írja a ScienceAlert.

A félreértés alapja az lehetett, hogy a múmiákat először tanulmányozó viktoriánusok a túlvilági élet iránti saját hátborzongató vonzalmuk miatt jutottak arra a következtetésre, hogy a konzerválás volt a cél.

Szobrokká válás

Ezzel szemben, vélhetően az egyiptomiak úgy hitték, hogy a királyok és királynők élő istenek voltak, és hogy a testük szoborrá alakítása a haláluk után egy módja volt annak, hogy visszaadják jogos formájukat. A királyi családok szarkofágjaiban talált arany maszkok ezután az elhunytak idealizált, istenszerű változatai lehettek, nem pedig élethű portrék.

A szobrokat az ókori egyiptomiak isteninek tekintették.

Az alternatív elméletet alátámasztó egyik érv az, hogy a kiemelkedő uralkodó osztályok némelyikének múmiái úgy tűnik, nem sokat törődtek a megőrzéssel. Tutanhamon király testét például a koporsója aljára ragadva találták meg.

„A modern beszámolókat olvasva szinte olyan, mintha a mumifikálást elfuserálták volna, mintha az ókori egyiptomiak nem tudták volna, mit csinálnak, és ezért nem őrizték meg jól. Az élethű kép, a felismerhető kép előállítása valójában nem is volt szándékos” – mondta Campbell Price angol egyiptológos.

A régészeti feljegyzések szerint az istenszobrokat olajokkal és illatszerekkel kenték meg. Néha vászonba is bebugyolálták őket, így elképzelhető, hogy a kötésekről úgy gondolták, hogy valamiféle isteniséget kölcsönöznek nekik. Azzal, hogy a balzsamozás során a szerveket kanópikus edényekbe (istenfejekkel díszített üvegekbe) helyezték, az egyiptomiak Price szerint inkább az elhunyt királyi személy isteni szellemével akarták átitatni őket, mintsem hogy a túlvilági élet számára kéznél tartsák őket.

Mumifikálás mennyire volt cél?

A hagyományos felfogás hívei nem nem értenek egyet, hogy a mumifikálás megőrzési szempontját teljesen el kell vetni. Stephen Buckley, a Yorki Egyetem régésze és analitikai kémikusa szerint vitathatatlan, hogy a test fizikai megőrzése rendkívül fontos volt, és bár néhány múmia valóban szoborszerűnek tűnik, mint például Tutanhamon, III. Amenhotep és Akhenaten, másokat azonban, mint például III. Tuthmózist, IV. Tuthmózist, II. Amenhotepet és Tyi királynőt úgy mumifikálták, hogy inkább „álomszerűnek” tűnjenek, ami arra utal, hogy jobban törődtek a bennük lévő fizikai testtel. A tudós szerint a mumifikálás nem csak a megőrzésről szólt, de azt mondta, hogy ha teljesen elvetnénk, akkor „nem értenénk a lényeget”. Kiemelte, a képek némi tökéletlenséget is tartalmaztak, „talán azért, hogy a lélek felismerhesse önmagát, és így legyen egy „otthona”, ahová rendszeresen visszatérhet”.