Erdogan háborút és elnyomást tervez, hogy mentse a bőrét

A török vezető az egyeduralkodók könyvének minden trükkjét beveti, hogy újraválasszák.

Recep Tayyip Erdogan elnök, miután tönkretette a török gazdaságot és elszegényítette a középosztályt, amelyet ő maga gazdagított meg, most egy szükségtelen háború felé rángatja országát, és a bíróságokat manipulálja riválisai ellen. Olybá tűnik, hogy ezeket a módszereket alkalmazza, hogy 2023-ban – a Török Köztársaság századik évfordulóján – megkapaszkodjon a hatalomban, írja a Politico.

A június 23-án tartandó törökországi elnökválasztás vitathatatlanul a legfontosabb – bár semmiképpen sem a legigazságosabb – szavazás a világon idén. Ez a 85 millió lakosú, Európa, Ázsia és a Közel-Kelet határán fekvő ország arról fog dönteni, hogy tovább száguld-e a tekintélyelvű, terjeszkedő hatalmak felé vezető úton, vagy pedig egy liberálisabb, toleránsabb utat választ.

Erdogan konzervatív, iszlamista irányzatú Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) 2002-es hatalomra kerülése óta először van kilátás politikai változásra. Az infláció évente több mint 80 százalékos, a török líra a dollárral szemben zuhant, és a kormány népszerűsége a gazdasági nehézségek növekedésével együtt a mélybe süllyedt.

A felmérések szerint Erdogan – aki egyre autokratikusabb kézzel kormányzott, miután az alkotmányt módosítva egy testre szabott elnöki rendszert hozott létre – komoly politikai bajban van, az AKP alig 30 százalékos támogatottságot kapott.

Mi lesz így ebből?

Természetesen a válaszlépései mind hazai, mind nemzetközi fronton jellegzetesen brutálisak voltak.

Washington és Moszkva ellenkezése mellett is Erdogan intézte a tankok Szíriába küldését, hogy kiszorítsa a kurd milíciákat, amelyek a Nyugattal szövetségesek az Iszlám Állam harcosai elleni harcban. Ankara szerint viszont a törvényen kívüli Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) gerilláihoz kapcsolódnak. Úgy tűnik, eltökélt egy ütközőzóna kiteljesítése mellett Törökország déli határának túloldalán.

Eközben a török elnök azzal is fenyegetőzik, hogy a NATO-szövetséges Görögországra csapást mér a gázfúrások, Ciprus és az Égei-tenger görög szigeteinek állítólagos “militarizálása” miatt kirobbantott viták közepette – bár egy ilyen akció nemzetközi gazdasági és politikai költségei miatt nagyon valószínűtlen.

Oroszország ukrajnai inváziójának kezdete óta Erdogan nélkülözhetetlen közvetítőként manőverezett Moszkva és Kijev között, segítve az alkuk közvetítését. Ráadásul otthont is adott az amerikai és orosz biztonsági főnökök közötti megbeszéléseknek. Emellett sikerült támogatnia Ukrajnát – többek között katonai drónok eladásával -, miközben kereskedelmi és energetikai kapcsolatokat tart fenn Oroszországgal, anélkül, hogy veszélyeztetné személyes kapcsolatát Vlagyimir Putyin elnökkel, vagy kivívná a Nyugat haragját.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/01/07/ukrajnai-haboru-az-oroszok-azt-allitjak-tartjak-magukat-a-tuzszunethez-az-ukranokkal-ellentetben/” ][/hm_embed]