Ez a négy fő kihívás nehezíti idén az oroszországi sorozást

Miközben Ukrajnába a következő hónapok során több tucat nyugati harckocsi fog érkezni, Oroszország a harcoló katonái számát igyekszik megemelni. A CNN egy, a napokban megjelent írásában azt állította, hogy Moszkva hamarosan 200.000 embert mozgósíthat és küldhet Ukrajnába. Kijevi hírszerzési adatok ezt a számot 500.000-re teszik. Dmitrij Peszkov újságírói kérdésre tagadta ezeket az értesüléseket, annak ellenére, hogy a részleges mozgósítást lehetővé tevő elnöki rendelet még mindig hatályban van. Oroszországnak azonban nem csak a háborúhoz szükséges élőerő biztosítása jelenthetne komoly kihívást, hanem a hagyományos éves sorozás lebonyolítása is.

Először vessünk egy pillantást a középtávú tervekre. Szergej Sojgu védelmi miniszter és Vlagyimir Putyin elnök több alkalommal is jelezték, hogy a következő három évben mintegy 350.000 fővel tervezik növelni a hadsereg létszámát.

Azonban az orosz hadsereg valós létszáma sohasem egyezett meg a hivatalosan közölt számokkal. 1997-ben például a hivatalos 1,7 milliós állomány helyett a gyakorlatban 1,2-1,3 millió katonával lehetett számolni, 2016-ban pedig a közel 1 millió helyett a becslések szerint mindössze 770.000-re tudták feltölteni a létszámot. Ez részben magyarázható azzal, hogy a társadalom nagy részének nem vonzó ez a karrier, ugyanakkor a saját nagyhatalmi szerepére nagy hangsúlyt fektető Moszkvának fontos volt a minél nagyobb szám reprezentálása. Ezenkívül valószínűsíteni lehet bizonyos körök anyagi érdekeit is a háttérben. A nagyobb hivatalos létszám ugyanis több anyagi forrást igényel, miközben senkinek nem tűnik fel például, hogy több százezer kifizetett egyenruhát le se gyártottak.

Tehát várhatóan nehezen, ha egyáltalán teljesíthető lesz az összlétszám megnövelése is. Azonban a most tavasszal esedékes, mindössze 130.000 főt érintő sorkatona behívása is problémákba fog ütközni.

Hiányzó kiképzők

Első gond, hogy a kiképzéshez szükséges tisztek nagyrészt hiányoznak. Vagy harcképtelenné váltak, vagy a fronton harcolnak, amit persze lehet gyors kinevezésekkel ellensúlyozni, de ez a kiképzés minőségének rovására mehet. Nem véltetlenül vonták be a folyamatba korábban már a belarusz hadsereg személyi állományát is.

Ki fog dolgozni?

Második gond, hogy további terheket fog róni a munkaerőhiánytól szenvedő orosz gazdaságra. A népességcsökkenéstől szenvedő orosz társadalmat súlyosan érintette a háború miatt kialakult kivándorlási hullám és több százezer, főleg fiatal férfi emigrálót eredményezett. A folyamat persze régóta tart. Csak a sorköteles társadalmi csoport mérete a 2012-es 1,2 millióról 2023-ra 700.000-re apadt.  A nagyjából húszas éveiben járó sorkötelezettek közül sokan a legérzékenyebb, pl. IT, szektorban dolgoznak, akiket nehéz pótolni. Még ideiglenesen is kivonni ennyi embert a munkaerőpiacról, magas gazdasági árral jár.

Politikai kockázatok

Harmadik fő kihíbást a politikai következmények jelenthetik, amikkel a sorozáshoz szükséges számot előteremtik. Amennyiben áprilisra a Kreml meglépi azt, hogy a sorkötelezettség életkorát a jelenlegi 18-27 évről 21-30 évre emeli, az hirtelen sok családot hoz váratlan helyzetbe. Ugyanígy negatív következményekkel járhat például az egészségügyi alkalmasság rugalmasabbá tétele, kivételezett körének (pl. nagycsaládos apák) szűkítése, de akár az is elképzelhető, hogy valamilyen fontosabb állami pozíció betöltéséhez teszik feltételként a katonai szolgálatot.

A kisebbségek helyzete

A negyedik fő kihívás, ami a tavaszi sorozást érinti pedig a kisebbségek helyzete. Mivel a nem-orosz lakosság körében jó ideje magasabb a termékenységi ráta, ezért a fiatalabb korosztályban magasabb a nemzeti kisebbségek aránya. Vélhetően az átlagosnál alacsonyabb társadalmi csoportból érkező etnikumok kevésbé találnak kibúvót és ez is növeli arányukat a sorkatonák közt az össztársadalmihoz képest. Eddig is rengeteg hír járta be a nemzetközi sajtót arról, mennyire a belső-ázsiai, kaukázusi kisebbségekre támaszkodik az orosz hadsereg. Hosszú távon ez magában hordozza az ellentétek feszülését a régiók és a főváros, illetve a kisebbségi etnikumok és a többségi oroszok között is.

Összességében tehát egy rendkívül nehéz sorozási év előtt áll Oroszország, mely teljesítése nem biztos. Ennek tükrében érdemes az esetleges újbóli részleges mozgósítás, vagy a hadsereg összlétszámának megemeléséről szóló híradásokat is szemlélni.

Vigóczki Máté, Oroszország-kutató, MCC Geopolitikai műhely