Lehet, hogy a Vénusz óceánjai a földi élet kialakulásával egy időben léteztek

Az állítás felveti annak lehetőségét, hogy létezhettek olyan organizmusok, amelyek a Naprendszerben nem két, hanem három bolygó között utazhattak. Akár a Vénusz is lehet a földi élet forrása?

A sci-fi írók egykor a Vénuszt úgy képzelték el, mint egy óceánok vagy mocsarak világát a sok felhő alatt. Lehetséges, hogy nem is tévedtek akkorát, viszont nagyon elkéstek. A modellezés szerint a Földhöz méret és a Naptól való távolság tekintetében legközelebbi bolygónak nemcsak óceánjai lehettek, hanem több mint egymilliárd évig fennmaradhattak az IFLScience szerint.

Amikor nagy aszteroidák ütköznek egy égitesttel, az általuk feldobott kőzetek egy része kiszökik az űrbe, és gyakran végül egy másik bolygónak vagy holdnak ütközik. A Marsról származó meteoritok felfedezése és az ősi óceánokra utaló bizonyítékok időnként felvetették azt a feltételezést, hogy az élet egy bolygón kívül kezdődhetett. Viszont az efféle becsapódások által átkerülhetett a Földre, ahol ideálisabbak voltak a körülmények. Egy rövid ideig a Mars lehetett az élet számára alkalmasabb bolygó.

A Vénuszon nagyobb a gravitáció, mint a Marson, és sokkal sűrűbb a légkör. Ezért sokkal több kellett volna ahhoz, hogy néhány kődarab kilökődjön. Mindazonáltal a meteoritcsere lehetséges. Ami igazán érdekessé tenné a dolgot, az, ha a Vénusz egykor olyan hely lett volna, ahol az élet kifejlődhetett volna, nem pedig az a pokol, aminek ma ismerjük. A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban megjelent tanulmány szerint ez valószínűtlen, de nem lehetetlen, és potenciálisan nagy átfedést jelenthet a földi élet korszakával.

Alkalmas volt a Vénusz az élet hordozására?

A Vénusz nehezen tanulmányozható hely, mivel a felhők miatt szinte lehetetlen a megfigyelése, és a légkörbe belépő szondák nem bírják sokáig az ólmot megolvasztó hőmérsékleten. Következésképpen az oda irányuló küldetések száma igen csekély. Mint azonban Alexandra Warren, a Chicagói Egyetem PhD-hallgatója és témavezetője, Edwin Kite professzor megjegyzik, ez a következő évtizedben megváltozik, és a fő ok az, hogy kiderítsék, a Vénuszon is volt-e lakható időszak.

Warren és Kite elsőként azt a kérdést járja körül, hogy mennyi víz lehetett egykor a Vénuszon, mielőtt az elszabadult üvegházhatás miatt felforrósodott. Megjegyzik, hogy a Vénusz modern légköréről megtudtuk, hogy a Földhöz képest 150-szeres a deutérium-hidrogén aránya.

Mivel a Vénusz ugyanabból az anyagból keletkezett, mint a Föld, nem valószínű, hogy a Vénusz kezdetben is ennyi deutériummal rendelkezett. Ehelyett az arány feltehetően azt a tényt tükrözi, hogy a hidrogén, mivel könnyebb, sokkal könnyebben távozik egy bolygó légköréből, mint a deutérium. Egy ilyen arány arra utal, hogy a Vénuszon valaha sok hidrogén volt, ami valószínűleg vízben volt megkötve.

Warren és Kite elismeri, hogy a deutérium/hidrogén arány nem bizonyítja, hogy a víz egyszerre volt ott – talán az üstökösök idővel mindkettőből sokat szállítottak, és a hidrogén lassan elszökött. Megjegyzik azonban, hogy a vénuszi vízben lévő oxigén nem kerülhetett ki ugyanígy. Azok a felszíni kőzetekkel való reakciók során hagyták el a bolygót.

Földszerű is lehetett a Vénusz?

Ezt a tényt arra használták fel, hogy különböző forgatókönyveket modellezzenek a Vénusz eredeti vízmennyiségére és annak eltávolítási sebességére vonatkozóan, és megnézzék, hogy ezek közül melyik felel meg a mai légkörnek.

Az összes forgatókönyv közül, amelyet a páros betáplált a modelljébe, mindössze 2,6 százalékuk eredményezett olyasmit, ami megfelel annak, amit tudunk. Ezek a kezdeti óceán méretének és túlélési idejének mennyiségi tartományát adják meg. Már ha volt ilyen óceán. Arra a következtetésre jutottak, hogy a Vénusznak elegendő vize volt ahhoz, hogy a teljes felszínét 500 méteres mélységig borítsa, ha az sima lenne. Tekintettel arra, hogy a Vénusz mennyire érdes, ez rengeteg lehetőséget ad nagy óceáni medencék és szárazföldek számára. A legjobb esetben ezek egészen 3 milliárd évvel ezelőttig fennmaradhattak.

Ez a szám egy maximum. Lehetséges, hogy a Vénusz mindig is száraz volt, vagy kisebb óceánjai voltak, amelyek gyorsan eltűntek. Remélhetőleg a jövőbeli küldetések meg tudják majd mondani. De addig is álmodozhatunk arról az időről, amikor a Naprendszerünk három bolygóján is voltak óceánok. És arról, hogy az egyikre lecsapó aszteroidák élő szervezeteket szállíthattak a többire.

A tanulmány a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban jelent meg.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/03/13/ez-a-galaxis-egyedul-van-az-uressegben-mert-felemesztette-a-szomszedait/” ][/hm_embed]

Source: IFLScience