Így képzelték el a maják a világvégét?

A maja naptár évszázadok óta összezavarja az embereket. Az ősi népcsoport 2012. december 21-ére jósolta az apokalipszist, ez azonban elmaradt. 2012 a megjósolt világvégén kívül is sok nagy eseményt tartogatott az emberiség számára. 102 évesen meghalt Magányos George, az óriásteknős, aki alfajának egyetlen példánya volt. A NASA Curiosity marsjárója leszállt a Marsra. A világvége pedig valahogy mégsem következett be. De mégis milyen víziójuk volt a majáknak az apokalipszisről?

Valójában semmilyen. Az ősi mezoamerikai civilizáció nem tett ilyen előrejelzést. A régészeti leletek arra utalnak, hogy a maják valójában arra számítottak, hogy a világ a végtelenségig fennmarad. A naptáruk azonban 2012 végén egy nagy ciklus végére ért, ami a modern kor téves értelmezéséhez vezetett a világ végével kapcsolatban – írja az IFL Science.

A maja naptár vége

A maják tapasztalt időmérők voltak. Hozzánk hasonlóan ismétlődő időszakokra osztották az idő múlását. Ahelyett azonban, hogy évszázadokban és évezredekben számoltak volna, a maja naptár két egymásba kapcsolódó rendszerből állt, a 365 napos Haabból és a 260 napos Tzolkinból.

A modern birodalmi mértékegységek a maja naptárban egyszerre követték mindkét időszámítást. Ezek pedig végül 52 évenként összehangolódtak. Az események ennél hosszabb időre történő ütemezése tehát nem volt lehetséges, ezért a maják kidolgozták az úgynevezett ‘hosszú számlálási’ naptárat is.

Minden egyes ‘hosszú számlálás’ 5 126 évből állt, és 13 egyenlő, nagyjából 394 éves szakaszra, úgynevezett Bak’tunokra oszlott. A maják az előző hosszú számlálást i. e. 3114. augusztus 11-én kezdték el számolni. Ez azt jelenti, hogy a ciklus 13. Bak’tunja 2012. december 21-én ért volna véget.

Könyv egy téves értelmezésről

A mi időszámítási rendszereinkhez hasonlóan a hosszú számlálás végét azonnal követte a következő számlálás kezdete. A régészeti feljegyzések nem utalnak arra, hogy a maják azt várták volna, hogy az idő megáll, amikor egy adott ciklus lezárul. Jose Arguelles író azonban 1987-ben megjelentetett egy könyvet, amelyben a maja naptárat tévesen úgy értelmezte, mint visszaszámlálás a világvégéig. Ezzel világszerte a maja apokalipszis elmélete iránti rajongást váltotta ki.

A dátum közeledtével Oroszországban az emberek annyira aggódtak a közelgő globális kihalás miatt, hogy a rendkívüli helyzetek minisztere kénytelen volt nyilatkozatot kiadni, amelyben mindenkit nyugalomra intett. Eközben a franciaországi Bugarach faluban a hatóságok közbeléptek, hogy megakadályozzák a hegyre gyülekező tömegeket. Egyesek egy idegen űrhajó érkezését várták, hogy az megmentse őket.

Mire számítottak a maják?

A maják abszolút arra számítottak, hogy egy új Bak’tun kezdődik, amikor az előző véget ér. Egyetlen fennmaradt leletükben sem szerepel utalás az ítéletnapra, a bolygó összeomlására, és idegen megmentőkre sem. Nem volt kétségük afelől, hogy a nap 2012. december 22-én a szokásos módon fog felkelni.

Szerencsére a kutatók épp időben találtak egyértelmű bizonyítékot az élet fennmaradására, hogy megnyugtassák az embereket. 2012 májusában a guatemalai Xultunban a régészek feltárták a valaha felfedezett legrégebbi és legteljesebb maja csillagászati táblázatokat. Ezek a naptárak legalább 7000 évre nyúltak a jövőbe, ami azt jelzi, hogy a maják nem 2012-nél hagyták abba a számolást.

Mint minden más maja időszámítási rendszer, az újonnan felfedezett naptárak is valószínűleg olyan ciklusokat képviselnek, amelyek a végtelenségig ismétlődnek. Tehát az ősi civilizáció, amely leginkább az apokaliptikus jóslatok szinonimája, valójában úgy gondolta, hogy a világnak soha nem lesz vége.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/03/16/itt-vannak-europa-reg-elsullyedt-civilizacioi-es-igy-fogjuk-oket-felkutatni/” ][/hm_embed]

Source: IFL Science