142 éve született a világszerte ismert zeneszerző Bartók Béla, teljes nevén Bartók Béla Viktor János. Bartók méltán híres művész volt, hiszen saját munkásságán kívül a közép-európai népzenék miriádjait gyűjtötte össze. Születésnapja alkalmából tekintsünk is bele elképesztő életébe.
Bartók Béla 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson. Kevés olyan magyarok egyike, akinek nevét gyakorlatilag bárhol, bárki megismeri. Bartók nem csak kitűnő zeneszerző, de egyetemes kultúra őrzője és bővítője is volt. A 20.századi zeneművészet egyik legmeghatározóbb alakja volt, akinek a munkásságát világszerte tanítják szinte minden zeneiskolában.
Zeneszerető családban nőtt fel, mind apja, mind anyja kiváló zongoristák voltak, előbbi ráadásul csellón is játszott, karmester is volt, sőt zeneszerző is. Bartók 1899-ben került a Zeneakadémiára, ahol Thomán Istvántól és Koessler Jánostól tanult zongorán játszani, illetve zenét szerezni. Stílusára nagy hatással volt a német klasszicizmus, romantika, illetve Brahms művészete. Életében nem sokkal ezután tűnt fel a nála egy évvel fiatalabb barátja Kodály Zoltán. Barátjával együtt közösen gyűjtötték és foglalkoztak a magyar népzenével, ráadásul a környező népek zenéjével összehasonlító kutatásokat is végeztek.
1940-ben a háború és a romló helyzet elől az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Harvard Egyetemen tartott előadásokat. Életének utolsó éveit itt töltötte. 1948. szeptember 26-án hunyt el, mindössze 64 éves korában, miután nem tudta folytatni a harcot a leukémiával. 1948. március 14-én az elsők közt részesült posztumusz Kossuth-díjban, illetve 1955-ben Nemzetközi Békedíjban.
Bartók gyökeresen megújította a hangszeres zenét, míg Kodály a vokális zene reformere volt. Külön-külön is jelentős szerepük volt, de együttesen a modern zeneoktatás és zeneszerzés alapjait fektetették le. A fellángoló magyar nacionalizmus hatása őt sem hagyta hidegen, és zenéjét a hazafiassága kifejezésére használta. Liszt Ferenc késői, akkoriban még kevésbé méltányolt műveinek hagyományát kívánta folytatni.
Népzenei kutatásai révén a folklór motívumok beleépültek zenéjében, annak szerves részeivé váltak. A háború utáni években a zene teljesen megváltozott, megjelent az atonalitás, dodekafónia és egyéb különös zeneszerzési technikák. Olasz és francia barokk zenéket is átdolgozott zongorára, amelyeket ellátott részletes instrukciókkal, ebből kifolyólag pedig az oktatásban közkedveltek a művei. Ahogy haladt előre az idő, zenéje leegyszerűsödött, de zeneileg annál kifinomultabbá és zeneelméletileg bonyolultabbá váltak.
Bartók zenéjében meghatározóak a humanista elemek, a falusi népből és a természetből rengeteg ihletett merített. A háború alatt a humanizmusa felerősödött, de a politikai viszonyok elviselhetetlenné váltak számára, ezért emigrált, de a lét se itthon, se külföldön nem volt már megfelelő. Bartók a háború legsötétebb időszakában is reményteljes maradt, és kései szerzeményeiben örökítette meg az emberiség távoli, de megvilágosodott vízióját.