Afrikába menekült perzsa hercegek alapíthatták az ősi kereskedelmi birodalmat
A legenda szerint egyszer hét perzsa herceg menekült az üldöztetés elől az Arab-tengeren át. Kelet-Afrikában kötöttek ki, és olyan kereskedelmi dinasztiát alapítottak, amely évszázadokon át uralta a szuahéli partvidéket. A Kilwa-krónika néven ismert ősi szájhagyományt eddig kitalációnak tartották, egy új genetikai tanulmány szerint azonban a mesének van valóságalapja.
A szuahéli partvidék Etiópiától Tanzániáig húzódik, és a középkori kereskedelem egyik fő csomópontja volt. Innen a kereskedők egy egészen az Indiai-óceánig kiterjedő hálózatot hoztak létre. A kutatók az elmúlt 100 évben azon tanakodtak, hogy ezt a virágzó civilizációt a helyi afrikai lakosság vagy a Dél-Ázsiából érkező külföldi kereskedők hozták-e létre.
Az IFLScience szerint a gyarmati krónikások inkább az utóbbi magyarázatot részesítették előnyben, bár a posztkoloniális történészek rámutattak, hogy a szuahéli partvidék középkori építészete és nyelve afrikai eredetű, ami arra utal, hogy a kultúrát a helyi lakosság alapította.
A vita eldöntése érdekében a kutatók 80 középkori személy DNS-ét elemezték, amelyeket a szuahéli partvidék és egy belföldi város elit temetkezési helyein találtak. A 13-19. századból származó csontvázak férfi felmenőinek nagy része perzsa férfiaktól származott, míg a női vonal szinte kizárólag afrikai volt.
Nem történt erőszakos házasítás
A genetikai keveredés mértéke alapján a tanulmány szerzői szerint az első perzsa férfiak valószínűleg i.sz. 1000 körül érkeztek a területre. Ez pont egybeesik az iszlám felvételével a szuahéli partvidéken. Ez a megállapítás új hitelt ad a Kilwa-krónikának, ez alapján pedig a hatalmas kereskedelmi birodalmat valóban királyi perzsa menekültek alapíthatták.
Általában az idegen férfi gének széles körű elterjedése egy népességben úgy értelmezhető, mint bizonyíték arra, hogy a betolakodók erőszakkal házasították a helyi nőket, hogy megdöntsék az őslakos kultúrát. A tanulmány szerzői szerint azonban úgy tűnik, hogy a szuahéli partvidéken nem ez volt a helyzet. A beérkező perzsák gyermekei továbbra is az anyjuk nyelvét beszélték, és a helyi matriarchális hagyományok megmaradtak.
David Reich, a tanulmány szerzője egy nyilatkozatában alternatív magyarázatot adott, és kifejtette, hogy “a perzsa férfiak szövetkeztek helyi kereskedőcsaládokkal, beházasodtak azokba, és átvették a helyi szokásokat, hogy sikeresebb kereskedők lehessenek”. Más szóval, az érkező férfiak nem a helyiek uralmára vagy saját kultúrájuk bevezetésére törekedtek. Vérségi kötelékeket akartak létrehozni, hogy fontos kereskedelmi szövetségeket kössenek a szuahéli partvidéken.
A kutatók szerint a perzsa DNS-t később felváltotta az arab i. sz. 1500 körül, amikor a kereskedelmi útvonalak Perzsiából az Arab-félszigetre tevődtek át. Összességében ezek az eredmények arra utalnak, hogy a szuahéli partvidéket uraló középkori civilizáció nagyon is afrikai kultúra volt. Genetikailag azonban úgy tűnik, hogy a területen élők közül sokan perzsa férfiaktól származtak.
Jeffrey Fleisher, a tanulmány szerzője e felfedezésekkel kapcsolatban kifejtette, hogy “a Kelet-Afrikában élő szuahéliek szóbeli történetei gyakran meséltek perzsa származásukról, amiről a kutatók sokáig úgy vélték, hogy a szuahéliek így használták fel perzsa és más külföldi kereskedelmi kapcsolataikat politikai haszonszerzésre”.
“Adataink azonban azt mutatják, hogy ezek a szóbeli feljegyzések helytállóak voltak, ami megmutatja, mennyire fontos, hogy komolyan vegyük a szóbeli hagyományokat.”
A tanulmány a Nature című folyóiratban jelent meg.
Ez is érdekelhet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
