Ha az őskori emberek intellektuálisan egyenértékűek voltak velünk, miért vártak 50 ezer évet a fejlődéssel?

Úgy tűnik, hogy az agy mérete és a viselkedés összetettsége csak egy bizonyos pontig van összefüggésben egymással. Az emberiség fejlődésben az egyik legnagyobb kérdés az “értelmi paradoxon” (sapient paradox), azaz a miénkhez hasonló aggyal miért vártak az őskori emberek évezredeket a civilizáció elindításával?

Nem sokat tudunk a 10 000 évvel ezelőtti emberi tevékenységekről. A társadalom és a technológia legjelentősebb fejlődése mind az elmúlt mintegy 10 000 évben következett be. Ide tartozik a mezőgazdasági, tudományos, ipari és digitális forradalom, nem is beszélve a vallás, a pénz és minden más szimbolikus fogalom hajnaláról, amely a Homo sapienst elválasztja a többi fajtól.

Azt tudjuk biztosan, hogy az őskori emberek genetikailag és intellektuálisan egyenértékűek voltak a modern emberekkel. A kutatások szerint a jelenlegi intelligenciaszint már 60 000 évvel ezelőtt kialakult, amikor őseink elkezdtek kivándorolni Afrikából.

Mi tartott ilyen sokáig?

Miért töltött az emberiség 50 000 évet, vagy még többet, a látszólag eseménytelen őskorban. A vadászó-gyűjtögető népek több ezer generáción keresztül pontosan ugyanúgy éltek, mielőtt elindultak volna azon a pályán, amely egy szempillantás alatt elvezetett minket a barlangrajzoktól a robotokig?

Értelmi paradoxon

A sapient paradox, azaz a értelmi paradoxon fogalmát először Colin Renfrew brit régész és paleolingvisztikus fogalmazta meg 1996-ban. Azóta is ez az emberi lét egyik legnagyobbnagy megoldatlan rejtélye. Nincs általánosan elfogadott megoldás, viszont számos idegtudós és régész csábító hipotéziseket állított fel az ősi emberekkel, valamint a tőlük örökölt agyakkal kapcsolatos új felfedezések alapján.

Mégis volt fejlődés az őskorban, csak nem figyeltünk fel rá?

Az egyik lehetőség az, hogy nem tulajdonítottunk kellő jelentőséget a távoli múltban lezajlott emberi fejlődésnek. Lehet, hogy közelebbről megvizsgálva az őskor talán nem is volt olyan eseménytelen vagy leegyszerűsített, mint ahogyan azt gyakran bemutatják. Erre rímel David Graeber antropológus és David Wengrow régész véleménye, miszerint okkal feltételezhető, hogy az őskori társadalmi hierarchiák nemcsak meglepően bonyolultak, hanem sokfélék is voltak: egyes elszigetelt csoportok szélsőséges egalitarizmushoz folyamodtak, tehát minden ember egyenlő a társadalmi helyzetük tekintetében, míg mások a rabszolgatartás mintájára szerveződtek.

De ez még nem minden. A régészeti vizsgálatok régóta azt sugallják, hogy az összetett beszéd és az öntudatos gondolkodás Kr. e. 40 000 körül alakult ki, vagyis nagyjából akkor, amikor a Homo sapiens és a Homo neanderthalensis a feltételezések szerint együtt élt Délnyugat-Európában. Ezeket az átmeneteket számos más új viselkedési forma kísérte, beleértve a kőszerszámok finomodását a “pelyhekből” pengékké, a csontokból, agancsokból és elefántcsontból készült tárgyak és személyes díszek előállítását, valamint a naturalista művészet megjelenését a mai Franciaországban és Spanyolországban. Újabb felfedezések szerint e viselkedésformák némelyike még korábban, Afrikában is előfordult. A Fokváros melletti Blombos-barlangban talált, vörös okkersárga színű szándékos minták formájában megjelenő szimbolikus kifejezés bizonyítékai Kr. e. 70 000-re nyúlnak vissza, míg egyes szakértők szerint a beszéd 200 000 évvel ezelőtt alakult ki, írja a Big Think.

Első pillantásra a nyelv és a kőszerszámok használata nem tűnik olyan lenyűgözőnek, az ősi emberek által megtett apró lépések voltak a fejlődés alapjai. Ha az őskor gyakran figyelmen kívül hagyott fejlesztéseinek is megadjuk az őket megillető jelentőséget, a civilizáció általános fejlődése inkább lineárisnak, mint exponenciálisnak kezd tűnni, ami kevésbé paradoxonná teszi a sapient paradoxont.

Az életmód változás hatalmas fejlődés

Bár genetikai intelligenciánk az elmúlt 60 000 év alatt alig változott, az a mód, ahogyan ezt az intelligenciát alkalmazzuk, egyértelműen megváltozott. Az őskorban az egyik legnagyobb gátja az volt a nagyobb arányú fejlődésnek, hogy a mezőgazdaság előtt a vadászó-gyűjtögető népek nehezen tudták megőrizni az egyéni életük során felhalmozott tudásukat. Mivel kis csoportokban éltek, gyakran megölték őket vadászat közben, illetve kevés kapcsolatot tartottak fenn más törzsekkel, az információk ritkán terjedtek át egy másik törzsbe vagy generációba. Az igazi változás a mezőgazdasági forradalom lehetett, amely Kr. e. 12 000 és 9 000 között, az utolsó jégkorszak végét követően zajlott le.

Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a mezőgazdasági forradalmat, akkor érdekes következtetésre jutunk. Tehát ez a változás az emberek számára lehetővé tette, hogy nagyobb csoportokban éljenek, tovább éljenek, és tartós kapcsolatot alakítsanak ki más közösségekkel. Ez egyben azt is jelentette, hogy mindezek a dolgok megkönnyítették számunkra a tudás megőrzését és továbbadását.

A mezőgazdasági forradalom központi szerepe volt a a társadalom két sarokköve, a pénzrendszerek és a szervezett vallás létrejöttében.  Nem is gondolunk bele, de a népsűrűség és az emberi fejlődés közötti kapcsolat egyértelmű és elválaszthatatlan.

Ahogy arról korábban írtunk, Európa első modern emberei nem is voltak olyan modernek, mint ahogyan azt gondoltuk, részletek itt.