A Pluto öt holdja közül egyik sem körülötte kering

Eltekintve a tényektől, még ma is sok beszédtémát ad, hogy Plutót bolygónak vagy törpebolygónak tekintik-e egyesek, de senki sem vitatja, hogy egy nagyon különös égitestről van szó. A Pluto szinte tömény furcsaság, a belsejétől kezdve egészen addig, hogy néha közelebb van a Naphoz, mint a Neptunusz.

A távoli törpebolygó különös tulajdonságai közé tartoznak a holdjai, és az, ahogyan azok a Pluto körül keringenek. Pontosabban az, ahogyan nem keringenek körülötte, mert nem keringenek. Mindegyikük a Plútón kívüli pont körül kering, és a legnagyobb holdja, a Charon a hibás.

A Charon átmérője körülbelül fele akkora, mint a Plutóé, tömege pedig körülbelül nyolcada annak. Ez olyan nagy, hogy az a pont, amely körül a rendszerben lévő objektumok keringenek, valójában 960 kilométerre van a Plutó felszínétől. Ez valóban messze van a törpebolygótól, a sugarának mintegy 83 százalékát teszi ki.

A Jupiter technikailag szintén nem kering a Nap körül, de méretét és a Naptól való távolságát tekintve a Nap sugarának körülbelül 7 százalékát kitevő felszínén kívül kering. A Pluto és a Charon is kötött tengelyforgásúak, ami azt jelenti, hogy mindig ugyanazt az arcukat mutatják egymásnak.

A Nemzetközi Csillagászati Unió 2006-os ülésén, amikor létrehozták a “törpebolygó” kategóriát, és a Plutót átminősítették, felmerült a javaslat, hogy a Plutót és a Charont nevezzék el kettős bolygónak. Ebből végül nem lett semmi, de ma már egyesek kettős törpebolygóként emlegetik a párost.

Azonban még négy holdat kell figyelembe venni, a Stixet, Nixet, Kerberost és a Hydrát. Mind a négy apró és szabálytalan alakú. Pályasíkjuk megegyezik a törpebolygó egyenlítőjével, és a tudósok úgy vélték, hogy a Pluto és egy hasonló méretű objektum ütközésének eredményei.

Ennek a négy apró égitestnek a pályája nagyon közel van a körköröshöz, és a középpontjukban a Pluto, vagyis nem a Pluto áll. Ehelyett a Plutó és a Charon közötti pont az, amely körül keringenek. Ez a bonyolult és különös tánc szinte tökéletes mintázatot eredményez a pályáikon. A Charon minden 60 keringésére a Styx 20, a Nix 15, a Kerberos 12, a Hydra pedig 10 ‘kört’ tesz meg.

E testek között azonban még több kölcsönhatás is van. Meglepően összetett, és mégis nagyon sikeres.

Érdemes elolvasni:

• Az USA hidegháborús terve, amely kiirtotta volna az életet a Földön
• Egy új tanulmány feltárja, hogyan lett a világegyetem ‘átlátszó’ az ősrobbanás után