Az utóbbi 30 évben annyi vizet vesztett a világ, mint amennyi 17 Lake Mead-nek feleltethető meg. Ez az Egyesült Államok legnagyobb víztározója. A világ tavainak és víztározóinak fele kevesebb vízzel rendelkezik, mint 30 évvel ezelőtt. A növekvő emberi fogyasztás és a változó klíma pedig folyamatosan ront a helyzeten.
A világ édesvíz készleteinek 87 százalékát tavak és víztározók tárolják el. Új műholdas megfigyelések alapján azonban a trendek aggasztóak. A világ legnagyobb tavainak és víztározóinak 53 százalékában jelentősen kevesebb a víz mennyisége, mint pár évtizede. Jelenlegi becslések szerint az elvesztett víz mennyisége körülbelül 602,3 köbkilométerre tehető. Ez a mennyiség 17 Lake Mead-nek felel meg.
1992 óta mindössze a víztározók és tavak negyede tárol csak több vizet, mint abban az évben.
Száradó bolygó
Az eddigi kutatások alapján az volt a következtetés, hogy a nedves régiók még nedvesebbek, a szárazabb régiók pedig még szárazabbak lesznek. Egy új kutatás azonban ezt cáfolja — írja a Live Science. A gond, hogy a trópusi régiókban is egyre inkább száradnak ki a tavak, csakúgy, mint a nedvesebb régiókban. Ebből arra lehet következtetni, hogy a száradás világméretű, és sokkal veszélyesebb, mint azt eddig gondoltuk.
A kutatás hátterében elsősorban az Aral-tó kiszáradása állt. Ez valamikor a világ negyedik legnagyobb tava volt, mielőtt az 1960-as években elkezdett kiszáradni. 2014-ben olyan komolyra fordult a helyzet, hogy a tó keleti része teljesen kiszáradt.
A csökken vízmennyiség két dolognak köszönhető: Egyfelől megnőtt az emberek által felhasznált víz mennyisége. Ez nem csak a közemberek által felhasznált vizet jelenti, hanem a földművelési és ipari szektorok által felhasznált vizet is. Másfelől a globális felmelegedés is rásegít erre a problémára.
A tavak kiszáradása a vízi és a környező ökoszisztémát is teljesen felborítja. Ráadásul a sós vizek kiszáradását követően ott marad a só, amely mérgező szélviharokat tud eredményezni. A modellek szerint a legnagyobb gondot a klímaváltozás és a megnövekedett emberi fogyasztás okozta. Ezenkívül az üledék képződés is nagy gondot jelent a víztározók esetében.
Azok a víztározók és tavak, melyeknek a vízszintje megnőtt, leginkább alacsony népességű területeken találhatók. Ilyen például Észak-Amerikában a nagy sík terült a kontinens közepén. Ezen növekedés hátterében, leginkább a megnövekedett csapadék mennyiség számított sokat.
Kutatók szerint, amennyiben a csapadék mennyisége nem változik, akkor a fogyasztásból és melegből származó vízveszteség katasztrofális lesz. Feltétlenül szükség van a vízkészletek okosabb és takarékosabb felhasználására. Ha tovább folytatjuk a vízkészletek esztelen felhasználását, akkor elég gyorsan ki fogunk fogyni a vízből.
A kutatás azt is feltárta, hogy a megváltozott vízfogyasztás rengeteget tud számítani. Minimális változtatások a szabályozásokban is hatalmas változásokat tudnak eredményezni hosszú távon. Még az Aral-tó esetében is sikerült valamivel növelni a vízszintet az utóbbi időben. Ez azonban hosszú folyamat, így minél előbb lépünk, annál könnyebb dolgunk lesz.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
