Ilyen volt a zene a Római Birodalomban
Az ókori irodalom szinte teljes egészében elveszett számunkra. Ami még ennél is kevésbé maradt fent, az az ókori zene. Egyrészt ez a műfaj egyébként is kifejezetten múlandó, másodszor pedig, az ősöknek nem volt magnójuk, amivel megörökíthették volna dalaikat. Most viszont Garrett Ryan YouTuber elmagyarázta, körülbelül milyen lehetett, hogyan szólhatott az ókori római zene.
Garrett nemcsak az ókori Róma népszerű zenészei által játszott hangszereket mutatja be, hanem felidézi az ókori római koncertek hangulatát is. Az ókori rómaiaknak is megvoltak a maguk “rocksztárai, akik hírhedtek voltak arról, hogy teltházas koncerteket adtak, lázadásokat szítottak, és visszabeszéltek a császároknak”, írja az Open Culture.
Meghatározó hangszereik voltak például a kithara, amely egy hangdoboz által felerősített líra, a tibia vagy aulosz, amelynek két sípját egyszerre lehetett megszólaltatni, és amelyet a közönség kifejezetten izgalmasnak találta, és víziorgona, az a ritka hangszer, amelyet még a nagy tömegben is meg lehetett hallani.
A Római Birodalom sem maradt zene nélkül, sőt…
Bár a római zenészek technikájukban virtuózak lehettek, egyesek még mindig úgy tartják őket számon, mint “akik megelégedtek azzal, hogy görög zenét kölcsönöznek, anélkül, hogy bármi érdemlegeset hozzátennének”. Garrett elismeri, hogy a zenében, akárcsak bizonyos más területeken, a rómaiak valóban ott folytatták, ahol a görögök abbahagyták, de “idővel mind sajátos zenei kultúrát, mind pedig sajátos ízlést alakítottak ki a zene terén”.
A már említett kazetták, CD-k és MP3-lejátszók hiányának ellenére a zene “mindenütt jelen volt az ókori Rómában”. Hallani lehetett vallási szertartásokon, beleértve az áldozásokat, továbbá fesztiválokon, ahol himnuszokat énekeltek az istenek tiszteletére. A gladiátorviadalok idején az orgonák szóltak, miközben emberek és állatok küzdöttek a véres homokban. De még a magánkertekbe és étkezőszobákba is jutottak zenészek, sőt, az utcasarkok és terek tele voltak az utcai fellépők ókori változatával. De gyakran a színházban és ritkábban a zenei versenyeken is felléptek, amelyeket maga a császár bírált el.
De csak a legképzettebb előadok lehettek ismertek szerte a birodalomban, akik “valami olyasmit inspiráltak, mint anno a Beatlemánia, ami arra késztette az arisztokrata hölgyeket, hogy harcoljanak ezen zenészek kegyeiért.
Érdemes elolvasni:
