Római kori halottidéző kultusz nyomaira bukkantak
Az Izrael középső részén, a jeruzsálemi hegyekben található Te’omim-barlangban 2010 és 2016 között végzett ásatások során római kori olajlámpák, fegyverek, kerámiadarabok és emberi koponyák hatalmas gyűjteménye került elő a mély hasadékokból.
Ezek a különös leletek meggyőztek egy izraeli régészpárost arról, hogy a térségben a Kr. u. II. és IV. század között, vagyis a késő római korban egy ezoterikus vallási kultusz működött. Úgy vélik, hogy a kultusz tagjai a Te’omim-barlangot rituális szertartások megtartására használták, amelyek közül néhány emberáldozatot is tartalmazhatott, számolt be az Ancient Origins.
A Harvard Theological Review című folyóiratban megjelent cikkben Eitan Klein, az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) és Boaz Zissu, a Bar-Ilan Egyetem régésze azzal érvelnek, hogy a barlangi tárgyakat mind halottidézésre használták. Ez a gyakorlat az ókori világban a boszorkányság vagy a jóslás gyakori formája volt, és koponyák és más erőteljes tárgyak használatával áthatoltak a halál fátylán, hogy az élő emberek kapcsolatba léphessenek a halottakkal.
A nekromanták úgy vélték, hogy a halott szellemeket nem kötik a tér és az idő törvényei, és így értékes információkkal szolgálhatnak a jövőbeli eseményekről. Ezek az okkult szakemberek gyakran kerestek mély, sötét belső kamrákkal rendelkező barlangokat, ahol hátborzongató mesterségüket gyakorolhatták.
A jeruzsálemi hegyekben található Te’omim-barlang rendelkezik minden olyan kultikus és fizikai elemmel, amely szükséges ahhoz, hogy az alvilágba vezető lehetséges kapuként szolgáljon. Ez egy földalatti tér, amelynek egyik végén mély akna van. A barlangban egy forrás fakad, vizét egy sziklába vájt medencében gyűjtik össze, és egyes hagyományok szerint termékenységet és gyógyító erőt tulajdonítanak a barlangnak.
Ha a Te’omim-barlangban kultikus tevékenység folyt, akkor egy különleges templomot építettek benne, amelyet a halottakkal való kapcsolatfelvételnek szenteltek.
“Ezeket a szertartásokat általában sírokban vagy temetkezési barlangokban végezték, de néha egy nekromanteionban, a ‘halottak orákulumában’ zajlottak”, mondták a kutatók. Hozzátették, hogy a nekromanteionnak nevezett templomot általában egy nagy természetes barlangban és/vagy egy édesvízforrás közelében helyezték el.
Ismeretes, hogy a Kr. e. első évezredben a Közel-Keleten számos helyen léteztek halotti orákulumok. Úgy tűnik, hogy az azután következő évezredben is népszerű helyek maradtak.
Kommunikáció a halottakkal és a nekromanta kultuszok
A nekromanteion vagy a halottak orákuluma a görög kultúrában gyökeredzik. Homérosz Odüsszeiájában, amely Kr. e. 700 körül íródott, de olyan eseményeket ír le, amelyek állítólag 500 évvel korábban történtek, a szerző azt állítja, hogy Odüsszeusz az egyik ilyen szent templom meglátogatásával jutott be az alvilágba. Ez a legkorábbi utalás a görög irodalomban a halottak orákulumára, de messze nem ez volt az utolsó.
A rómaiak köztudottan átvették a görög szokásokat, és úgy tűnik, hogy egy bizonyos ponton megismerték a nekromanciát és érdeklődtek iránta. Végül törvényeket hoztak, amelyek illegálissá tették a boszorkányság ilyen formáinak gyakorlását a Római Birodalomban, de a tevékenység továbbra is elterjedt maradt, bár már illegálisan.
Azt mondják, hogy több római császár, köztük a hírhedt Nero is vagy maga gyakorolta a halottidézést, vagy konzultált olyanokkal, akik ezt tették. Ezek a bizonytalan uralkodók nyilvánvalóan arra törekedtek, hogy többet tudjanak meg jövőbeli eredményeikről és végső sorsukról.
A Jeruzsálemtől nyugatra fekvő Te’omim-barlangban talált olajlámpák és fegyverek jellemzői és kialakítása alapján az izraeli régészek arra a következtetésre jutottak, hogy ezeket a tárgyakat valamikor a második és a negyedik század között, vagyis a késő római korban gyártották.
Számos ásatás eredményeiből kiderült, hogy a barlangot gyakran és sokáig használták rituális jóslásra vagy halottidézésre.
“Néhány hasadékban olajlámpák voltak, korábbi korokból származó fegyverekkel és kerámiaedényekkel, vagy emberi koponyákkal együtt elhelyezve”, írták a tanulmány szerzői. Megjegyezték továbbá, hogy körülbelül 120 ilyen ókori római olajlámpát találtak. Az olajlámpák és koponyák keveredése különösen árulkodó volt.
Az olajlámpák használata jóslásra rendkívül elterjedt volt a klasszikus korokban. A lámpa mögött álló jósló erőt szellemnek vagy szellemeknek, sőt egyes esetekben isteneknek vagy démonoknak hitték. Az olajlámpák segítségével történő jóslás a láng által létrehozott alakzatok megfigyelésével és értelmezésével történt.
Ami a koponyákat illeti, nyilvánvalónak tűnnek a halott ősökkel való kapcsolatfelvételre irányuló próbálkozások. A tanulmány szerzői megjegyezték, hogy “az emberi koponyákat az egész Római Birodalomban, beleértve Palesztinát és környékét is, halottidézésekhez és a halottakkal való kommunikációhoz használták”. Ez a tény, valamint a kontextus, amelyben a Te’omim-barlangban talált koponyákat felfedezték, valószínűvé teszi, hogy ott is erre használták őket.
Érdemes elolvasni:
