A Titanic óta mindenki fejében ott él a tengerész tradíció, miszerint a kapitány mindig a hajójával süllyed. A tradíció azóta a vizekről az élet egyéb területeire is áttevődött. A szokással kapcsolatban vannak viszont tévhitek, illetve nem mindenki tartja be ezt a nemes szokást. Honnan is ered ez a tradíció, és milyen példákat találhatunk a történelemben.
A szokás, miszerint a kapitánynak mindig a hajójával kell el süllyednie nem kifejezetten ősi. A tradíció a 19. századig nyúlik vissza, leginkább a viktoriánus kor lovagiasságához és morális keretrendszeréhez. A felsőbb osztályoktól elvárt volt, hogy tartsák magukat a moralitásból fakadó szigorú elvárásokhoz, amelyek közt becsület szentsége, a szolgálat és a tisztesség mind rendkívül fontosak voltak.
A tradíció egy másik protokollhoz is köthető, miszerint először a nők és gyerekek kell, hogy elhagyják a hajót. A protokoll betartása szült nem egy hihetetlen történetet, ahol az önfeláldozás által csodálatos történetek születtek. Talán a legismertebb példa a Titanic, ahol Edward Smith, a hajó kapitánya együtt süllyedt el az elsüllyeszthetetlennek hitt hajóval.
A szokás leginkább az akkori etikettből fakadt. A kapitányok sokszor annyira el voltak foglalva az evakuálással, hogy végül általában ők maradtak a hajón az utolsók. Ez sokszor vezetett a halálukhoz, hiszen az ő megmentésükre már sokszor nem maradt idő. Ez később tengerészek szokásává vált, hogy a kapitánynak kell lennie az utolsónak, aki elhagyja a hajót.
Süllyed a hajó!
Maga a kifejezés kissé félrevezető. A kapitánynak nem kell feltétlenül a hajóval együtt elsüllyednie, ha van mód a menekülésre. A kapitánynak kell lennie az utolsó élő embernek, aki elhagyja a hajót, de nem muszáj mindenképpen a hullámsírban végeznie. Amennyiben nem tudnak mindenkit kimenekíteni a hajóról, akkor pedig a kapitánynak igenis ott kell maradnia az utolsó pillanatig segíteni.
Mára már a hajó elhagyására jogszabályok is vonatkoznak. A hajónak, a legénységének és utasainak épsége minden esetben a hajómester feladata, legyen az bármilyen állapotban is. Ammenyiben a hajót idő előtt hagyja el, akkor annak súlyos jogi következményei vannak.
A Costa Concordia híres esetében például a kapitány, Francesco Schettino a katasztrófa közepén elhagyta a hajót. Az eset 2012-ben történt, és a kapitányra 16 évnyi börtönt szabtak ki, amelyből egy évet az utasok hátrahagyása miatt kapott.
Spanyolországban, Görögországban és Olaszországban már évszázadok óta bűnnek számít a süllyedő hajó ilyesfajta elhagyása. A dél-koreai törvények ugyanígy előírják, hogy a kapitánynak kell utolsóként mentenie magát. Finnországban pedig a kapitánynak előríják a törvények, hogy mindenkit ki kell menekítenie, amennyiben a saját élete nincs közvetlen veszélyben. Az Egyesült Államokban nincs kifejezett törvény a hajó elhagyására, azonban a kapitányt ilyen esetben akár gyilkossággal is vádolhatják.
Bár a törvények mindenhol eltérnek, a legtöbb esetben a kapitány általában felelősséget vállal a hajó és minden utasának biztonságáért. Kivéve, amikor nem. Ugyanis több eset is előfordult a történelem során, mikor a hajó kapitánya meg sem próbált segíteni a hajón tartózkodóknak, elsőként hagyva el a hajót.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
