Így küzdöttek meg az ősi civilizációk a hurrikánokkal

Az atlanti hurrikánszezon a szokásosnál is mozgalmasabb lehet, idén akár 11 hurrikánnal. Ezt a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) 70 százalékos bizonyossággal jósolja.

A hurrikánok nem új keletű jelenségek, az emberek évezredek óta küzdenek ezekkel a heves viharokkal. A régészek bizonyítékot találtak arra, hogy a Karib-tengeri szigeteken már a jelen előtt 8000 évvel is éltek emberek, számolt be a Discover Magazine.

Hogyan birkóztak meg tehát az ősi népek a hurrikánokkal? Itt van három módszer.

1. Hurrikánbiztos otthonok

A történészek közös vonásokat találtak arra vonatkozóan, hogy az Atlanti-óceán körül élő emberek hogyan vészelték át a hurrikánokat. A modern építési szabályok szem előtt tartják a viharokat, azonban már az ókori emberek is figyelembe vették lakóhelyeik építésekor.

A kalinagók több mint 2000 évig éltek a Kis-Antillákon, mielőtt Kolumbusz és a spanyol gyarmatosítók az 1490-es években megérkeztek. A kalinagók pálmafák törzséből építették lakóhelyüket, majd a tetőt különböző anyagokból, többek között pálmanádból vagy cukornádból készítették. Az épületek alacsonyak voltak, nem próbáltak többszintes házakat építeni.

A hurrikánok új fenyegetést jelentettek a gyarmatosítók számára. Sokan azt feltételezték, hogy a kalinagók otthonai gyengék és védtelenek egy nagyobb viharban. Az európai stílusú otthonai azonban romhalmazzá váltak, míg a kalinagók lakásai bírták a strapát.

A gyarmatosítók rájöttek, hogy a kalinagók alacsony építési módszere segített megvédeni őket a nagy széllel szemben. És ha az otthont egy hurrikán lerombolta, a könnyű anyagoknak köszönhetően az épület összeomlása nem veszélyeztette a lakókat. Ráadásul így szükség esetén könnyű volt újjáépíteni.

Jamaikában a taínók alacsony, kör alakú lakásokat (bohios) építettek fatörzsekből, amelyek tetején nádtető volt. A kör alak hatalmas előnyt jelentett. Míg az európai stílusú házak szögletesek voltak, és szemből kapták a szelet, addig a kör alakú taínó házak elterelték a széllökéseket.

A taínók építési megközelítése szintén hurrikánbiztos volt. A fatörzseket nem pontosan illesztették egymáshoz, ezért a levegő bejuthatott a ház belsejébe. A nagy szélben ezek a kis rések megakadályozták, hogy az egész szerkezet összeomoljon.

2. Az évszakokkal változtak

A Karib-szigeteken élő ősi emberek az évszakok változása köré szervezték az életüket, amelyeket a csillagképekkel követtek nyomon.

A kalinagók ismerték fel, hogy a hurrikánok nagyrészt évszakos események, és számítottak arra, hogy az évszak egy bizonyos pontján egy nagyobb viharral kell szembenézniük. Ennek eredményeképpen nemcsak a lakóhelyüket építették a hurrikánok figyelembevételével, hanem a terményeiket is ennek megfelelően ültették el. Például inkább gyökérzöldségeket ültettek, szemben a magas szárú növényekkel, mert ezek jobban bírták a viharokat.

A viharok és a természet ismerete lehetővé tette számukra, hogy megértsék, mikor csaphat le egy hurrikán. Bár nem mérték a víz hőmérsékletét, és nem elemezték az áramlatokat, észrevették a finom időjárási változásokat, amelyek alapján tudták, hogy a következő órákban vagy napokban vihar fog átvonulni.

A gyarmatosítók kevésbé voltak kapcsolatban a természettel, és nem vették észre ugyanezeket a viharjelzőket. Emellett hajlamosak voltak vallási fogalmakban gondolkodni, és úgy vélték, hogy a hurrikánok a rossz viselkedésért járó büntetések. Bár csodálták a karibi őslakosokat a vihar előrejelzésének képességéért, sokan az ördög művének tekintették, és büntetést szabtak ki arra, aki pontosan figyelmeztetett egy közelgő hurrikánra.

3. Rugalmasak voltak

Az ősi kultúrákat tanulmányozó tudósok jelentős különbséget találtak az rugalmas és a stabil társadalmak között. A stabil társadalmak hosszú távú sikerre és növekedésre törekedtek ugyanazon a területen. Vízvezetékeket vagy öntözőrendszereket építettek, és egy adott helyhez kötődtek.

A rugalmas társadalmak inkább a változásokhoz való alkalmazkodásra és a kihívások túlélésére összpontosítottak. Kevésbé kötődtek egy adott helyhez, és szükség esetén költöztek is. A Karib-térségben a vadászó-gyűjtögető társadalomban élő emberek ellenállóbbak voltak a viharokkal szemben, mivel többféle lehetőségük volt az élelmiszerkészletük feltöltésére. Nem voltak korlátozva a lehetőségeik, és ez a rugalmasság segített nekik a talpra állásban, amikor a heves viharok eltüntették az egyik elsődleges táplálékforrásukat.

Egy másik stratégia az volt, hogy egyszerűen elmentek, amikor hurrikán fenyegetett. Egyes ősi emberek az év különböző időszakaiban költöztek a szigeteken. Mások nem vándoroltak messzire, de elhagyták lakóhelyüket, ha egy hurrikán túl heves volt ahhoz, hogy elviseljék otthonukban. Ilyenkor barlangokban és más természetes menedékhelyeken találtak menedéket, amíg a vihar alább nem hagyott.

Érdemes elolvasni:

• Leküldtek egy búvárcsapatot a Nagy Kék Lyuk aljára, döbbenet, mit találtak
• Saját kíváncsisága ölte meg a római kori zsenit