A gristhorpe-i férfi és különös története

1834. július 10-én William Beswick az angliai Gristhorpe-ban egy sírgödröt talált a földjén. A benne lévő dolog pedig igencsak meglepte, ugyanis Beswick egy tölgyfa formájú koporsóra bukkant. A koporsó belsejében pedig egy bronzkori ember csontváza volt, akit ma Gristhorpe Man, azaz gristhorpe-i férfi néven ismerünk.

Beswick felfedezésénél a Scarborough-i Filozófiai Társaság tagjai is jelen voltak. Látták, hogy a maradványok milyen törékenyek, így megpróbálták megőrizni. Egy rézüstöt lóragasztóval töltöttek meg (a lovak szöveteiben rengeteg kollagén van, ami a ragasztók egyik fő alapanyaga), majd a csontokat nyolc órán át főzték. Nekik köszönhetően a csontváz ma is teljes. Azonban a csontok konzerválására használt eljárás lehetetlenné tette a DNS vizsgálatát vagy a testből származó kollagén felhasználását kormeghatározási célokra.

A Gristhorpe-i férfit, koporsóját és sírját a Scarborough-i Filozófiai Társaságnak adományozták, és a scarborough-i Rotunda Museumban állították ki. A felfedezésről William Crawford Williamson, a múzeum első gondozójának, fia írt monográfiát. Ez a mű tartalmazta a koponya és a sírmellékletek rajzait, valamint a megőrzés módjára és a koporsó méreteire vonatkozó részleteket, számolt be az Ancient Origins.

A gristhorpe-i férfi

Azóta számos új és izgalmas felfedezést tettek a gristhorpe-i férfival kapcsolatban. A talán egyik legnyilvánvalóbb jellemzője a termete volt. A körülbelül 1,8 méteres magasságával a bronzkori emberekhez képest rendkívül magas volt, feltehetően az étrendje miatt.

Ebből arra következtettek, hogy magas társadalmi státuszú egyén volt, talán törzsfőnök. További nyomok, amelyek erre a státuszra utalnak, a sírmellékletekben találhatók. Mielőtt a koporsóba helyezték volna, testét egy bőrköpenybe burkolták, amelynek mára csak darabjai maradtak fenn. Egyéb sírmellékletek között volt egy tőr, kovaköves szerszámok, egy fonott kosár, amely ételmaradékot tartalmazott, és egy kéregből készült edény, amely a modern kutatások szerint tejet tartalmazott.

Ez a tőr segít pontosabban datálni a gristhorpe-i férfit. A tőr bronzból és polírozott bálnacsontból készült. A fém összetétele alapján azt feltételezik, hogy Délnyugat-Írországból származik, míg az ón Délnyugat-Angliából. Amellett, hogy ez fényt derít a Brit-szigetek ősi kereskedelmi útvonalaira, így összehasonlítható más brit példákkal, ahol radiokarbonos dátumok állnak rendelkezésre.

Harcos is volt, vagy csak vezető?

A modern tudomány azt is feltárta, hogy a gristhorpe-i férfi valószínűleg harcos volt. Erre a számos gyógyult törésből következtettek. Bár talán soha nem fogjuk megtudni, hogy személyisége megfelelt-e egy tipikus bronzkori harcos személyiségének, néhány viktoriánus még úgy vélte, hogy ez lehetséges. A frenológia mára már megcáfolt “tudományát” felhasználva egyesek azt állították, hogy az ember személyiségét a koponya formája alapján lehet meghatározni. A gristhorpe-i férfi koponyája alapján egy bizonyos Dr. Elliotson arra a következtetésre jutott, hogy jellemzői között magas fokú harciasság, valamint alacsony fokú konstruktivitás szerepelt.

A Gristhorpe Man: A Life and Death in the Bronze Age című könyvben, amelyet Nigel D. Melton, Janet Montgomery és Christopher Knusel írtak, a szerzők a Bradfordi Egyetemen végzett tudományos vizsgálatok elemzését dokumentálják, és a gristhorpe-i férfi maradványainál egy nem rosszindulatú agydaganatra utaló bizonyítékot találtak, amely halálának oka lehetett. Érdekes felfedezések, amelyek fényt derítenek e rejtélyes idős férfihoz kapcsolódó társadalmi rangra, régiókon átívelő kapcsolatokra és temetkezési szertartásra.

Fogának izotópos elemzése azt sugallja, hogy a gristhorpe-i férfi valószínűleg Scarborough-ból származik, ami azt jelenti, hogy egész életében következetesen húsban gazdag étrendet követett. A Bradfordi Egyetemen végzett fog és combcsont radiokarbonos kormeghatározás révén kiderült, hogy a férfi nagyjából 4000 évvel ezelőtt hunyt el.

Megszólal a gristhorpe-i férfi

Ma már megkérdőjeleznénk Dr. Elliotson frenológiai értékelését a gristhorpe-i férfiról. A tudósok azonban más felhasználási módot találtak a koponyájának. Számos teszt és vizsgálat eredményeit felhasználva elkészítették arcrekonstrukcióját. Sőt, a kutatók egy lépéssel tovább is mentek. Modern szoftveres technikák segítségével animálták is azt. Ennek eredményeképpen a Rotunda Museum látogatói nemcsak azt láthatják, hogyan nézhetett ki életében a gristhorpe-i férfi, hanem hallhatják is beszélni. Bár modern angolul, és nem a proto-kelta nyelvek egyikén, amelyet ő is beszélhetett.

Érdemes elolvasni:

• A mezopotámiai Ur: a zikkuratok, királyi sírok és halálgödrök városa
• Pokoljárás. Kőkemény próbatétel a középkorban