A galaxisok formája rengeteg dolgot árulhat el az ősrobbanásról

A csillagászok új módot találtak arra, hogy felfedezzék világegyetemünk egyik legrégebbi jellegzetességét.

Ezek a barionikus akusztikus oszcillációk, vagy BAO-k olyan finom gyűrődések, amelyek a kozmikus anyagon keresztül áramlottak az univerzum első 380 000 éve alatt. Ma népszerű téma az űrtudományban, mert az ősrobbanás egyik kevés, még nyomon követhető bizonyítékai közé tartoznak. És ami fontos, a csillagászok a BAO-k jelenlétét a kozmikus távolságok, valamint a világegyetem tágulási sebességének mérésére tudják használni.

Míg a csillagászok eddig a galaxishalmazokra összpontosítottak, hogy megfigyeljék ezeket a hullámokat, egy új tanulmány célja, hogy megtaláljon néhány figyelmen kívül hagyott hullámot úgy, hogy a galaxisok alakját és irányultságát vizsgálja, nem pedig a galaxishalmazok egészét. Ezek a jellemzők ígéretes betekintést nyújthatnak, mégis eddig figyelmen kívül hagyták őket, számolt be a Space.com.

Ennek a hiányosságnak a pótlására a kutatócsoport körülbelül egymillió galaxis tájolásának furcsaságait vizsgálta meg azáltal, hogy azt tanulmányozta, hogy ezek a galaxisok mennyire megnyúltak. Ez viszont feltárta, hogy a közeli galaxisok közül hány gyakorol gravitációs vonzerőt. Ezután a kutatók ráközelítettek azokra a galaxisokra, amelyek nem voltak olyan intenzíven megnyúlva, és amelyek kitűntek az adatbázisból.

Megfejthető az ősrobbanás?

Ezekben a pontokban, ahol a galaxisok nem oda mutatnak, ahová kellene, a statisztika szerint a BAO-k találhatók, mivel ezek a hullámok gravitációs vonzási pontokként is működnek, mondta Antonio Cuesta, a spanyolországi Córdobai Egyetem asztrofizikusa.

Mivel a BAO kimutatásának új módja meglehetősen független, a tanulmány szerint segít a kutatóknak abban, hogy pontosabban meg tudják mérni a galaxisok helyét az univerzumban és távolságukat. Végső soron ezt a tudást az univerzum jobb feltérképezésére lehetne felhasználni.

Az új módszer több információt tár fel az univerzum növekedéséről is, ami már önmagában rejtély, mivel a tágulás olyan ütemben gyorsul, amit nem tudnak megmagyarázni. A csapat szerint a mechanizmus segíthet kiszámítani a világegyetemben rejlő, megfoghatatlan sötét anyag és sötét energia mennyiségét is. Ez utóbbiról azt gyanítják, hogy valahogyan a világűr gyorsuló tágulását okozza.

Az új tanulmány nem az első kísérlet a BAO-k kimutatására a világegyetemben. Ez a mérföldkő két független csapaté, akik 2005-ben észlelték a jelet, miközben közeli galaxisok adatait elemezték. Akkoriban a világegyetemben a BAO jelek méretét körülbelül 150 millió parszekesnek találták.

Az Európai Űrügynökség Euclid teleszkópjának egyik célja, hogy legalább néhány ilyen jelet megmérjen az univerzumban. A Föld felett mintegy 1,6 millió kilométerrel lévő eszköz nemrég küldte haza első csillagászati felvételeit.

A tanulmány a múlt hónapban jelent meg a Nature Astronomy című folyóiratban.

Érdemes elolvasni:

• Ez a halott csillag épp megnyúzza társát, és kilövi a végtelenbe
• Lehet csillagból valaha bolygó? A kérdésre a válasz nem egyértelmű…