Újra felfedezték az 50 éve kihaltnak hitt gyíkfajtát

A viktóriai fületlen mezei gyíkot 50 éve kihaltnak hitték, miután az utolsó példányt 1969-ben látták. A veszélyeztetett faj Ausztráliában él, ahol Melbourne városától nyugatra a mezőkön fedezték fel a kihaltnak hitt gyíkfélét. A felfedezés új reményt adhat a faj megmentését illetően. A kérdés csak az, hogy mi lenne a legjobb módja a gyíkok megmentésének.

A viktóriai fületlen mezei gyíkot 1969-ben látta bárki is utoljára, de nem régiben Melbourne-től nyugatra újra látták a mezőkön — írja az IFLS. A gyíkról csak múzeumi feljegyzések, fotók és rajzok maradtak fent, de egyébként kihaltnak hitték. A mindössze 15 centiméteres gyíkfélére, ha nem vigyázunk, akkor az csatlakozhat a kihalt fajok egyre csak bővülő listájához.

A faj megmentéséhez három dologra lesz igazán szükség: Először is muszáj lesz folyamatos felügyelet alá helyezni a példányokat, hogy egy szaporodni képes populációt tudjanak kialakítani. Ha ez megvan, akkor utána vissza lehet engedni a példányokat a vadonba. Másodszor, a populációnak megfelelő környezetet kell teremteni, hogy egészségesen tudjanak népesedni. Harmadszor, ezeket az információkat felhasználni, hogy az állatok eredeti élőhelyét helyre tudják állítani, és fenntartható legyen az életmódjuk a vadonban is. De hogyan csinálják majd mindezt?

A kihalt faj újraélesztése

A lényeg, hogy mindenek előtt egy megőrző helyet alakítsanak ki az egészséges példányok számára. Itt a teljes környezet úgy lenne kialakítva, hogy az a gyíkok érdekeit szolgálja. Itt teljes figyelmet és ellátást kapnának a példányok, hogy a lehető legjobbak legyenek a feltételek a szaporodásra. Ennek megvalósítása nagyjából 2 millió dollárt venne igénybe.

Azonban állatkertben életben tartani az állatokat nem a legjobb. Ezeket a példányokat valamikor a vadonba is vissza kéne juttatni. A probléma, hogy a gyík mellett a kedvelt környezete is veszélyeztetett, ami bazalt pusztaságként ismert. Az emberi terjeszkedés miatt az európaiak megjelenése előtti kiterjedésének mindössze 3 százaléka maradt meg ennek az ökoszisztémának.

Ahhoz, hogy az állatok vissza tudjanak költözni eredeti élőhelyükre, ahhoz nagy erőfeszítésekre lesz szükség a fennmaradó helyek megőrzéséhez. A példányokat pedig segíteni kell a migrációban, mert a kedvelt ökoszisztémájuk már túl szórványos ahhoz, hogy természetesen vándorolni tudjanak. Emellett számolni kell a nem emberi veszélyekkel, mint betegségek, vadállatok és egyebek.

Az ökoszisztémák restaurációja is elképesztő munka lesz. A betolakodó fajok és a tüzek hiánya sok helyen teljesen elpusztította az őshonos növényzetet. Ebből kifolyólag, egyes helyeken a nulláról kell újraépíteni a természetes növényzetet. Egy-egy 100 hektáros terület fenntartása 2,4 millió dollárba fog kerülni nagyjából.

A konzervációs program teljes összege nagyjából 56 millió dollárt venne igénybe 10 év alatt. Ennek az összegnek a jelentős részét a területek felvásárlása tenné ki. Mindössze 3 milliárd dollár fedezné az összes védett faj védelmét. Hozzávetőlegesen az ausztrálok évente 30 milliárd dollárt költenek a háziállataik tartására. Szóval a 3 milliárd dollár évente nem lenne különösebben sok 1900 védett faj védelmére.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• A gombák, amelyek évszázadokon át képesek elkerülni a halált
• Összezsugorodott ez a bolygó és a tudósok sem értik, hogy miért