Jégből készült repülőgép-anyahajó, a második világháború egyik legfurább ötlete

Járművekből láttunk már mindenfélét, na de jégből készült hajót már kevésbé. Az elvetemült ötletet is a második világháború szülte, mikor is a német búvárhajók ellen kellett valamit kitalálni. A megoldás egy jégből készült anyahajó lett volna, ami egyébként a világ legnagyobb hajójává is vált volna. A projektet ugyan leállították, de nem a megvalósíthatóság volt a probléma.

A Habakkuk-projekttel a britek álltak elő, akik a Közép-Atlanti térséget kívánták megvédeni a német búvárhajóktól. A gond az volt, hogy az akkori repülőgépek még nem voltak alkalmasak ilyen távok repülésére, legalábbis nem szárazföldről indulva. Ekkor jött az ötlet, hogy az Atlanti-óceán jeges vizeiben egy jégből készült repülőgép-anyahajót építsenek.

Ha a terv megvalósult volna, akkor a valaha volt legnagyobb hajó került volna megépítésre. A jégből készült hajó 600 méter hosszú lett volna, amivel majdnem kétszer akkora méretet ért el, mint az addigi legnagyobb hajó, a USS Enterprise a maga 342 méteres hosszával.

Geoffrey Pyke volt az ötlet eredeti megálmodója, ráadásul az ötletet a felső vezetés is jól fogadta. Ugye repülőgép-anyahajókat már ezelőtt is építettek, csakhogy a háború közben acél és alumínium hiány lépett fel. Pyke elképzelése alapján egy jégből készült hajóhoz szükséges anyagot az acélhoz szüksége energia 1 százalékával elő lehetett volna állítani.

A Habakkuk-projekt

A terv az volt, hogy keresnek egy megfelelő jéghegyet, vagy előállítanak egyet mesterségesen, és szintbe hozzák a tetejét, hogy kifutópálya lehessen belőle. Ezenkívül a belsejébe helységeket vájtak volna, hogy ugye a szükséges dolgok is elférjenek a hajón. Egyébként az Atlanti-óceánon egy megálló létrehozása már tervben volt, csak azt egy lebegő szigettel akarták megoldani.

A jégből készült hajóval már a 30-as évektől kezdve kísérleteztek, és egyébként a tesztek sikeresek is voltak. Vagyis a terv nem volt annyira földtől elrugaszkodott, mint elsőre hangzik. A természetes jéghegyek nem voltak elég nagy felületűek, és hajlamosak voltak felborulni, így ezek nem lettek volna jó választások. Ráadásul a jég el is olvad építés közben, úgyhogy erre is ki kellett találni valamit.

Ekkor született meg a pykrete ötlete, ami nagyjából 14 százaléka fapépből és 86 százalék vízből áll. Ez egy erősebb anyag a sima jégnél, ráadásul lassabban olvad. De a hajót így is szigetelni kellett volna és folyamatosan hűteni, nagyjából -16 Celsius fokon tartva. Először ezért egy modellt építettek, amely 18 méterszer 9 méteres volt, és körülbelül 1000 tonna. Ezt egy mindössze 1 lóerős motor tartotta fagyási hőmérsékleten.

1944-re szinte biztosnak tűnt egy hajó elkészítése, amihez 300 000 tonna fapépre, 25 000 tonna farost lemezre, 35 000 tonna faanyagra és 10 000 tonna acélra lett volna szükség. Az akkori költsége a projektnek nagyjából 700 000 font lett volna. Viszont egyre nőttek az elvárások a projekttel kapcsolatban: a legnagyobb hullámokat is ki kellett volna bírnia, torpedóbiztosnak kellett volna lennie stb. Az átalakítások miatt a kormányzás problémássá vált.

Végül a projekt túl költségesnek bizonyult. Portugáliától engedélyt kapott az Egyesült Királyság az Azori-szigetek használatára. Az üzemanyag tartályok növekedése miatt jelentéktelenné vált a terv. Ezenkívül pedig a kísérőhajók számát megnövelték szállítmányozáskor. Egyszóval, a projekt értelmét vesztette, de nem volt kivitelezhetetlen.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• A nagy kihalás, amit az ősemberek okoztak: tényleg fajunk a legkártékonyabb a Földön
• Mennyire volt strapabíró egy középkori páncélzat?