Az űrutazás hatalmas egészségügyi kockázatai

Az űrutazás nem egyszerű feladat, és rendkívül megterhelő az emberi test számára. Frank Rubio több mint egy évet töltött a Nemzetközi Űrállomáson, de rendkívüli változások álltak fel testében, amelyek komolyan hatással lehetnek az egészségre. Mik is ezek a változások, amelyek mindössze 1 év után előjöttek az űrben?

Frank Rubio 371 nap után tért vissza a Nemzetközi Űrállomásról. Ez volt az amerikai történelem leghosszabb űrrepülése, amely alatt Rubio 5963-szor kerülte meg a Földet. A leghosszabb űrben töltött idő eddig az orosz kozmonautához, Valerij Poljakov nevéhez köthető, aki 437 napot töltött a Mir Űrállomáson. Rubio űrben töltött ideje hatással volt egészségi állapotára, így a kapszulából való kiszálláshoz is segítségre volt szüksége.

A hosszas utazása hasznos információkkal szolgálhat a kutatók számára arról, hogy milyen hatással is van az emberi testre az űrutazás. Ő volt az első asztronauta, aki részt vett egy kutatásban, amely az emberekre milyen hatással van az, ha csak limitált eszközök állnak rendelkezésre az edzéshez. Rubio utazás meg sem közelíti egy oda-vissza út hosszát például a Marsra, amely nagyjából 1100 napot venne igénybe. Ráadásul egy Marsra tartó jármű sokkal kisebb lesz, mint a Nemzetközi Űrállomás.

Mi történik a testtel az űrben?

Először is a izmok és a csontok változnak meg igazán. Mivel az űrben nincs gravitáció, így az izmok és csontok terhelése jóval kisebb. Leginkább a testtartásra használt izmok veszélyeztetettek. Mindössze két hét alatt 20 százalékot eshet az izomtömeg, míg három-hat hét alatt már 30 százalékot — írja a BBC. Ugyanez igaz a csontokra is, amelyek folyamatosan gyengülnek. Egy asztronauta minden hónapban elveszítheti csonttömegének 1-2 százalékát. Ez hosszabb idő alatt akár 10 százalékos veszteséget is jelenthet. Ahhoz, hogy a csontok helyre álljanak itt a Földön, nagyjából négy évre van szükség. Ahhoz, hogy ezt az asztronauták megelőzzék 2,5 óra edzésre van szükségük naponta. Azonban a legújabb kutatások rávilágítottak, hogy ez az edzés sem volt elegendő.

A súlyveszteség is komoly gondot jelenthet. Bár a NASA igyekszik megfelelő táplálékot biztosítani az asztronauták számára, még így is jelentős lehet a veszteség. Egy asztronauta testtömegének akár 7 százalékát is elveszítheti. Hasonlóan a látásra is hatással van a mikrogravitációs környezet, hiszen a keringési rendszer egészen másként működik az űrben. A látás romlása rendszeres probléma az asztronautáknál. Néha a változások egy éven belül helyreállnak, másoknál akár permanens is lehet a változás. Ugyanígy az erősebb sugárzás is ronthatja a látást.

Az agyban is fellépnek változások, habár minimálisabbak mint az előző esetekben. Scott Kelly 340 napos űrrepülése után ikertestvérével mérték össze kognitív képességeit. Kelly képességei romlottak valamelyest ikertestvéréhez képest. Azonban kognitív képességeit nagyjából helyreálltak körülbelül hat hónappal a visszatérése után.

Ugyanígy kihatással volt az utazás az immunrendszerére, a génjeire, illetve a testében élő baktériumokra is. Habár ezekben az esetekben a vizsgálatok még nem tudtak egyértelmű konklúziókat levonni, és a változások sem voltak annyira drámaiak.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Így lesz vége a világnak: egy sugárzás fogja elpusztítani
• Elképesztő térképen, hogyan hajózhatunk Indiából Amerikába egy egyenes útvonalon