Nagyon furcsa eredete van a ‘krokodilkönnyek’ hullatásának
Ma, amikor valaki azzal vádol valakit, hogy “krokodilkönnyeket” hullat, azt sugallja, hogy az illető hamis vagy nem őszinte bánatot mutat. De hogyan jött létre ez a kifejezés? A válasz egy bizarr középkori mítoszhoz vezet vissza, amely egy széles körben olvasott útleírásba került, és később William Shakespeare művei révén beágyazódott az irodalomtörténetbe.
A kifejezés gyökerei a 14. századba nyúlnak vissza az Ancient Origins szerint, és a Sir John Mandeville utazásai című könyvben szereplő elbeszélésben gyökereznek. Ez egy bátor lovag ázsiai kalandjait bemutató útirajz, amely elképesztő felfedezések és nem kevés kitaláció kincsesbányája.
Látta már valaki, hogy egy krokodil hullajtson könnyeket?
Az egyik ilyen kitaláció a krokodilokról szóló részletes beszámoló volt. Az állatokat úgy írta le, mint kígyókat, amelyek szomorú könnyeket hullatnak, miközben kíméletlenül megölik és felfalják zsákmányukat, ami a ragadozó természetét a lelkiismeret-furdalás rétegével egészítette ki. Mandeville élénk képzelőerővel jegyezte meg: “Ezek a kígyók embereket nyálaznak, és sírva eszik meg őket, és nincs nyelvük”.
Ez az ábrázolás, bár lenyűgöző, tudományosan pontatlan. A krokodiloknak van nyelvük, és bár képesek könnyeket hullatni, ez nem kapcsolódik érzelmekhez. Ennek ellenére a beszámolónak sikerült megmaradnia az irodalomtörténetben, megragadva az olvasókat a borzalom és az empátia furcsa vegyítésével, amelyet a síró krokodilok idéznek elő.
A síró krokodil mítosza kiállta az idő próbáját, és nem másban, mint az irodalmi mester, William Shakespeare műveiben találta meg szilárd lenyomatát. A 16. században az ő zseniális forgatókönyvei révén vált a “krokodilkönnyek” középkori meséből széles körben elismert, színlelt bánatot ábrázoló kifejezéssé. Az Othelloban a kifejezést a megtévesztő siránkozás bemutatására használta, így az idióma szélesebb körű használatot kapott.
Az évszázadok során a kifejezés az angol nyelv bevett részévé vált, amelyet az érzelmek nem őszinte kimutatására használnak. Remek példa arra, hogy a fantáziadús történetekből hogyan születhetnek olyan kifejezések, amelyek szemléletesen közvetítik az emberi viselkedést és érzelmeket a mindennapi nyelvben.
Érdemes elolvasni:
