Jóval régebbi a Hold, mint azt eddig gondoltuk

Annak ellenére, hogy a Hold a Föld legközelebbi égi társa, sokáig kétséges volt, hogyan és mikor alakult ki. Most azonban bizonyíték van arra, hogy a Hold 40 millió évvel idősebb, mint azt a tudósok korábban hitték.

A Hold kialakulásának legelterjedtebb magyarázata az “óriási becsapódás elmélete”, amely szerint egy Mars méretű bolygó csapódott a Földbe. Az ütközésből kilökődött törmelék a feltételezések szerint újra egyesült, és így alakult ki a Hold. Most az 1972-es utolsó Apollo-misszióból visszahozott holdkristályok segítségével megbecsülték a Hold pontos korát.

A kutatók szerint a kristályoknak a Holdat létrehozó óriási becsapódás után kellett kialakulniuk, mivel a nagy energiájú ütközés megolvasztotta a sziklát, amely végül a Hold felszínévé vált. Feltételezve, hogy a cirkonkristályok ezután keletkeztek, a tudósok a kristályatomok bomlási sebességének vizsgálatával állapították meg a kristályok korát.

Eredményeik 40 millió évvel tolják ki a Hold korát, amely eszerint legalább 4,46 milliárd éves, számol be a Daily Mail.

Philipp Heck professzor, a kutatás vezető szerzője elmagyarázta, miért fontos ismerni a Hold korát: “A Hold fontos partner bolygórendszerünkben. Stabilizálja a Föld forgástengelyét, miatta 24 óra egy nap, és miatta vannak árapályok is. Más szóval a Hold nélkül a földi élet másképp nézne ki.”

“Ez természetes rendszerünk egy olyan része, amelyet jobban meg akarunk érteni, és tanulmányunk egy apró kirakós-darabkát ad a teljes képhez.”

Jól tartja magát a Hold

Több mint négymilliárd évvel ezelőtt, amikor a Hold a feltételezések szerint kialakult, a Naprendszerünk még fiatal volt, és a Föld még növekedésben volt. A Hold korának kiszámításához a tudósok az Apollo 17 űrhajósok által 1972-ben, az utolsó, legénységgel a Holdra végrehajtott küldetésről hozott holdpormintát használták fel.

A por apró kristályokat tartalmazott, amelyek évmilliárdokkal ezelőtt keletkeztek. Heck professzor elmondta, hogy ezek a kristályok a legrégebbi ismert szilárd anyagok, amelyek az óriási becsapódás után keletkeztek. És mivel tudjuk, hogy ezek a kristályok milyen idősek, a holdi kronológia fontos részei.

Egy korábbi tanulmány már felvetette a kristályok korát, de a minták teljes megértéséhez szükség volt a minták “nanoméretű” vizsgálatára.

A tudósok az úgynevezett atomszondás tomográfia módszerét alkalmazták, amely egy “ceruzahegyezőhöz” hasonlóan szűkíti a holdi mintát egy finom pontra, majd ultraibolya lézerrel atomokat párologtatnak el a pont felszínéről.

Az atomok egy tömegspektrométeren haladtak keresztül, a sebességük pedig jelezte, hogy milyen nehézek, és így az összetételüket is megállapíthattuk. Az atomonkénti elemzés megmutatta, hogy a cirkonkristályok belsejében lévő atomok közül hány ment át radioaktív bomláson, ami például az uránból ólommá válhat.

A különböző urán- és ólomatomok, az úgynevezett izotópok arányát vizsgálva a tudósok meg tudják állapítani, hogy a minta milyen régi. A talált ólomizotópok aránya azt jelezte, hogy a minta körülbelül 4,46 milliárd éves, tehát a Holdnak legalább ennyi idősnek kell lennie.

Dr. Jennika Greer, a Geochemical Perspectives Letters című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője, is nyilatkozott a felfedezéssel kapcsolatban: “Elképesztő, hogy bizonyítani tudjuk, hogy a kezünkben tartott kőzet a Hold legrégebbi darabja, amelyet eddig találtunk.”

Ez a Földdel kapcsolatos sok kérdésre ad támpontot. Ha tudjuk, hogy valami mennyire régi, jobban megérthetjük, hogy mi történt vele a történelme során.

Érdemes elolvasni:

• Olyan bolygót találtunk, ahol minden eddiginél nagyobb esély van az életre
• Becsapódott egy meteor a férfi otthonába, eladta 600 millió forintért