A legegyszerűbb magyarázat a leghátborzongatóbb a Fermi-paradoxonra
A csillagászok egyre gyakrabban említik a Fermi-paradoxont az élet után kutatva. De miről is szól ez az elmélet? Röviden arról, hogy az univerzum kiterjedtségét és a máshol kialakuló élet valószínűségét figyelembe véve, hogy lehet, hogy még soha nem lépett kapcsolatba velünk egyetlen idegen civilizáció sem? Rövid idő alatt is rengeteg exobolygót találtunk már. Ezek alapján kell, hogy legyen még valaki odakint, aki hozzánk hasonlóan kétségbeesetten szeretne másokat is találni.
Amióta Enrico Fermi 1950-ben felvetette a kérdést, válaszok tömkelegét dolgozták ki a jóindulatútól a teljesen rémisztőig. Az egyik az, hogy egyszerűen még nem telt el elég idő, derül ki az IFLScience beszámolójából. Az idegen civilizációk talán hozzánk hasonlóan a technológiai jelek keresését helyezik előtérbe, amelyeket mi egyszerűen még nem sugározunk elég régóta. A spektrum másik vége szerint azonban az egész univerzumban az a tendencia, hogy a civilizációk elpusztítják magukat, mielőtt elérnék a kapcsolatfelvételhez szükséges fejlettséget.
De az egyik válasz, amely talán még a többinél is nyugtalanítóbb, sokkal kézenfekvőbb. Mi van, ha azért nem lépett velünk kapcsolatba senki, mert egyedül vagyunk a galaxisban, sőt akár a megfigyelhető univerzumban?
Mi az oka, hogy nem találtunk egy intelligens civilizációt sem?
A Fermi-paradoxon után jött a Drake-egyenlet, amely megpróbálja számszerűsíteni az intelligens civilizációk számát a galaxisunkban, illetve az univerzumban. Ebben elhelyezhetjük az ismert vagy a legjobb becsléseket arra vonatkozóan, hogy hány olyan csillag van, amely lakható zónában lévő bolygókat tartalmaz, vagy pedig azzal kapcsolatban, hogy ezek közül hány lesz képes intelligens életet fenntartani.
Ezen egyenletek segítségével megbecsülhető az intelligens civilizációk száma az univerzumban, az eredmény pedig 100 000 és 30 közé tehető.
Egy 2018-as publikált tanulmány amellett érvelt, hogy a Drake-egyenletnek nem abszolút értékeket kellene használnia, hanem valószínűségi eloszlásokat, tekintettel arra, amit tudunk. A Fermi-paradoxon, hogy a galaxisban lévő idegenekről szóló becsléseink nem egyenlőek a tőlük származó nulla kapcsolatlétesítéssel, a csapat szerint csak akkor merül fel, ha abszolút értékeket használunk.
“Az összeütközések tipikusan egy Drake-szerű modell alkalmazásából adódnak, amely a paraméterekre vonatkozó pontbecsléseket használja. Ezek a becslések azonban olyan implicit tudásigényeket támasztanak például az élet kialakulásával kapcsolatban is, amelyek a tudományos ismeretek jelenlegi állása alapján tarthatatlanok.”
“Ha figyelembe vesszük a valós bizonytalanságot, és a pontszerű becsléseket a jelenlegi tudományos ismereteket tükröző valószínűségi eloszlásokkal helyettesítjük, nincs okunk biztosnak lenni abban, hogy a galaxis vagy a megfigyelhető univerzum tartalmaz más civilizációkat, és így megfigyeléseinket már nem találjuk ellentétben előzetes valószínűségeinkkel.”
Nincs pozitív válasz a Fermi-paradoxonra?
A kutatócsoport szerint, amely megvizsgálta a Drake-egyenlet paramétereinek jelenlegi tudományos ismereteit és a tudományos irodalomban e paraméterekre vonatkozó becslések tartományait, jelentős esély van arra, hogy egyedül vagyunk.
“Ha ezt az előfeltevést a Fermi-megfigyelés fényében frissítjük, akkor jelentős valószínűséget találunk arra, hogy egyedül vagyunk a galaxisunkban. Sőt talán még a megfigyelhető univerzumban is (53-99,6 százalék, illetve 39-85 százalék). ‘Hol vannak?’ Valószínűleg rendkívül messze, és nagyon is valószínű, hogy a kozmológiai horizonton túl, örökre elérhetetlenül.”
Bár ez komornak tűnhet, ahogy egyre többet tudunk meg, ez megváltozhat. De a jelenlegi ismereteinket figyelembe véve “valójában nem kellene annyira meglepődnünk, ha egy üres galaxist látunk”, vonta le a következtetést a kutatócsoport.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
