Pompeii graffitijei, az ókor közösségi hálója

Képernyőfotó: Smithsonian Channel/YouTube

Dr. Catherine Huntley régész munkája során Pompeji ókori falait történelmi jegyzetek tárházaként mutatja be. Napjainkban a graffiti gyakran negatív felhanggal bír, és a városi romlással hozható összefüggésbe. Az ókorban azonban, amikor kevés volt a pergamen és a papír, a graffiti a kommunikáció és az önkifejezés létfontosságú eszközévé vált.

Kutatásai révén Huntley elmerül az ókori művészetek világában, ahol az egyének nyomot hagytak maguk után, írja az Ancient Origins. Példa erre egy Faustus nevű személy, aki a nevét vésette a falba, vagy az alábbi videóban látható sok más felirat. A kommunikációnak ez a formája a 2000-es évek elejei SMS-ek és a ma használatos közösségi média szándékát tükrözi, vagyis az emberek összekapcsolását.

A feliratok között egy lenyűgöző leletet is látni, amely feltehetően egy kisgyermek keze munkája. Ezek a bonyolult vésetek, amelyek különböző korokban és kultúrákban hasonlóak, fényt derítenek a kognitív fejlődésre. A fej hangsúlyozása a gyermek egyedi perspektíváját jelzi, míg a sugárzó minták a gyerekek hatalmas kíváncsiságát hivatottak tükrözni. Ezen túlmenően a graffitik elhelyezkedése Pompeji fiatalságának aktív életmódját jelzi.

A jelzések több mint fele nyilvános helyeken található , ami gazdag, közösségi gyermekkori élményt jelez, eloszlatva az otthoni terekbe való bezártság gondolatát. Pompeji falai a lakosok történeteit mesélik el, áthidalva az időbeli szakadékot az ókor és a jelen közt.