Mikor kezdték érdekelni az idegenek az emberiséget?

Évezredek óta érkeznek jelentések furcsa fényekről vagy más tárgyakról az égen, amelyek közül néhányat a modern ember azonosítatlan repülő tárgyaknak (UFO-knak, vagy mostanában UAP-nak, azaz azonosítatlan légi jelenségnek) nevezhet. De mikor kezdtünk az idegenek létezésén töprengeni?

A szokatlan eseményekre vonatkozó korai említések Kr. e. 223 és 91 között keletkeztek, görög és római beszámolókban “égi tűzről”, “szakadékokról” és “éjszakai napokról” írnak az égen. Ha ezeket a beszámolókat nézzük, akkor azok jól illeszkednek a 11 éves sarki fény ciklusokhoz, ami magyarázatot adhat arra, amit láttak. Más, Kr. e. 218-tól Kr. u. 65-ig terjedő beszámolók kerek pajzsokról, valószínűleg bolidákról és az égen átvonuló “lángoló lándzsákról”, illetve “hajókról” tesznek említést, amelyek talán felhők vagy délibáb eredményei.

Az IFLScience szerint ezekben a beszámolókban, amelyek valószínűleg meteoritokat, madarakat vagy más természeti jelenségeket írnak le, egyikük sem beszél az eseményekről idegenek szempontjából. Vajon lehetett elképzelésük arról, hogy esetleg más bolygókon is létezik élet, és mikor jelent meg az ötlet először?

Idegenek az ókorban?

Az Kr. e. ötödik században Leukipposz és Démokritosz filozófusok alkották meg az atomizmust, vagyis azt az elképzelést, hogy a világegyetem apró, oszthatatlan részekből áll, amelyek kavarognak és összeállnak, hogy tárgyakat és világokat alkossanak. Mivel Démokritosz úgy vélte, hogy ezekből az atomokból végtelen mennyiség áll rendelkezésre, úgy vélte, hogy a világok száma is végtelen.

Abszurdnak tűnik, hogy egy nagy mezőn csak egy szár nőhet és hogy egy végtelen térben csak egy világ létezik,

írta tanítványa, az Athéni Métrodórosz

Később a római költő, Lucretius megfogalmazta, hogy a világegyetemben semmi sem egyedi és egyetlen, ezért máshol más világoknak kell létezniük, amelyeket különböző emberek és állatok laknak.

Bár ez a nézet meglepően modernnek hangozhat, de ahogy Tim O’Neill történész rámutat, Démokritosz egy olyan korban élt, amikor még nem tudtuk, hogy a csillagok más napok, és nem látták, hogy ezek a “más földek” léteznek odakint. Ehelyett valahogy a mi világunkon túlmutattak, hasonlóan a modernebb elméletek párhuzamos univerzumaihoz.

Az első szilárd elképzelésre a 15. század közepéig kellett várni

Az arisztotelészi filozófia elutasította a sok világ gondolatát, míg a vallás szintén elfojtott minden olyan tudományos elképzelést, amely Istent nem másnak festette le, mint mindenhatónak. Aztán 1439-40-ben Nicolaus Cusanus teológus írt egy nagy hatású könyvet, amely ezt az elképzelést tartalmazta.

“Ahogyan az a Földön ember, állat és növény formájában élet létezik, feltételezzük, hogy magasabb formában megtalálható a nap- és csillagvilági régiókban. Ahelyett, hogy azt gondolnánk, hogy oly sok csillag és égtáj lakatlan, és hogy csak ez a mi Földünk lakott, és az is talán alacsonyabb rendű lényekkel, inkább tegyük fel, hogy minden régióban vannak lakosok, akik természetükben rang szerint különböznek, és mindannyian Istennek köszönhetik eredetüket, aki minden csillagvidék középpontja.”

“A miénktől eltérő világok lakóiról tehát még kevesebbet tudhatunk, mivel nem rendelkezünk olyan mércével, amely alapján értékelhetnénk őket. Feltételezhető, hogy a Nap területén léteznek szoláris lények, fényes és megvilágosodott lakosok, akik természetüknél fogva szellemibbek, mint azok, akik a Holdon élnek. Míg a földiek sokkal durvábbak és anyagibbak.”

Valószínűleg ez volt az első utalás arra az elképzelésre, hogy idegenek élnek más világokon odakint a kozmoszban. De pontosan merre?

Érdemes elolvasni:

• Űrséta űrruha nélkül: eddig bírnád és ez történne a testeddel
• Nyomtalanul eltűnt az égboltról száz csillag: mi lett velük?