Hősies ellenállás az Ardennekben 1940-ben

1940 tavaszán, amikor a német hadsereg végigvonult Európán, egy kommunikációs a belgiumi hadszíntér kulcsfontosságú pillanatává vált. Az Ardenneket kihívást jelentő terepe miatt valószínűtlen útvonalnak tartottak, mégis erre haladt a német offenzíva. Nem sejthették, hogy az Ardenneki Könnyűgyalogság, a Les Chasseurs Ardennais, felnő a feladathoz, és állja a sarat.

Hét hónap telt el azóta, hogy Franciaország és Nagy-Britannia hadat üzent a náci Németországnak Lengyelország lerohanására válaszul, de még nem történt jelentős válaszcsapás. 1940 áprilisában Németország megszállta Dániát és Norvégiát, ami tovább fokozta a feszültséget. A szövetségesek azonban tétovázva várták, hogy a németek hozzájuk forduljanak, nem tudva az Ardenneken keresztül tervezett útvonalról.

Erich von Manstein és Heinz Guderian altábornagy merész stratégiát dolgozott ki, hogy egy páncéloshadosztályt vezessenek át az Ardennek erdős dombjain, hogy a francia és belga erőket a leggyengébb pontjukon vágják ketté. A belga hadsereg egy hagyományosabb megközelítéssel számolt, és az első világháborús tapasztalatokra támaszkodva az Ardenneket relatíve védtelenül hagyta.

A Les Chasseurs Ardennais, egy speciális szűrőhadtest, amelynek feladata pusztán a németek akadályoztatása volt. Felszerelésük alkalmatlan volt arra, hogy a páncélos egységekkel szembeszálljanak. Feladatuk pusztán az lett volna, hogy hidakat robbantsanak fel késleltessék a német előrenyomulást. A németek egy aprólékosan időzített tervet hajtottak végre, így minden perc számított.

Akadály az ütemezett gépezetben

Az 1. német páncéloshadosztály gyorsan átlépte a luxemburgi határt, és az óra 1940. május 10-én elkezdett ketyegni. Az első összecsapásra Martelange-nál került sor, ahol a Chasseurs Ardennais német felderítő egységeket támadott meg. A modern puskákkal és géppuskákkal felfegyverzett ardenneki könnyűgyalogság meglepte a németeket. Hidakat már lerombolták, és jól álcázott állásokból tűz alá vették a németeket.

Miközben a németek nyomultak előre, a Chasseurs Ardennais a “résiste et mords” (ellenállni és harapni) jelmondatukat megtestesítve továbbra is ellenálltak. Maurice Bricart őrnagy 5. századának, amely egy Bodange melletti dombon állomásozott, a német beavatkozás okozta kommunikációs zavarok ellenére is tartották a pozíciójukat. Ugyanis mielőtt a németek elvágták a kommunikációs vonalakat, az utolsó parancs az volt, hogy „védjék meg a határt”. A kommunikáció megzavarásával valójában a németek maguknak okoztak problémát — írja a Sabaton.

Bricart emberei, akik nem voltak tisztában a nagyobb stratégiai helyzettel, egész délután hevesen harcoltak, késleltetve a német előrenyomulást és megzavarva a gondosan megtervezett menetrendjüket. A németek, felismerve, hogy a gyalogság egyedül nem tudja bevenni Bodange-t, tüzérséget vetettek be. Mindezek ellenére a Chasseurs Ardennais kitartott. A belga védelem csak akkor omlott össze, amikor négy 88 mm-es löveg kezdte őket sorozni, hat órával az első lövések leadása után.

A Bataillon de Chasseurs Ardennais méltán érdemelte ki helyét a belga hadtörténelemben. Az incidenst követően még Erwin Rommel páncéloshadosztály-parancsnok is elismerte rugalmasságukat, “zöld farkasoknak” nevezve őket. Az Ardennekben való helytállás megmutatta a Les Chasseurs Ardennais bátorságát és elszántságát, akik egy nem tervezett, de hősies ellenállással kitörölhetetlen nyomot hagytak a II. világháború korai szakaszában.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• 2300 évig iszapfürdő temette be ezeket a szobrokat, tökéletes állapotban kerültek elő
• Így néznek ki az ókori műemlékek eredeti színekben